Kaukovertailuja V. [antikvár]

Intonáció finn és magyar fiillel INTONÁCIO FINN ES MAGYAR FÜLLEL W. BALICZA KLÁRA Budapest Bevezetés Előadásom témája a finn intonáció. Három szemszögből szeretném megvilágítani, miért érdekes ez a kérdés egy magyar anyanyelvű finn nyelvhasználónak. Először is azért, mert a fmn intonációhoz, annak meglétéhez és jellegzetességeihez különféle mítoszok kötődnek, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni. Másodszor azért, mert a finn és a magyar intonációt sokszor összehasonlitják: megtörténik ez gyakran Helsinkiben vagy Budapesten, amikor az utcán sétáló magyar illetve finn turisták felkapják a fejüket az idegen nyelvű beszédre, de megtörtént már több esetben a nyelvészet keretein belül is. Harmadszor azért érdemes foglalkozni az intonáció kérdésével, mert alkalmazott nyelvészeti szempontból összefüggés bontakozik ki az intonáció és a folyamatosság között, ez pedig azt jelenti, hogy az intonáció jelentős szerepet kell hogy betöltsön a nyelvoktatásban is. A szakirodalom feldolgozása során felvetett kérdéseket egy az ELTE finn szakos hallgatóinak körében elvégzett empirikus kutatás eredményeivel szeretném illusztrálni. 1. A finn nyelv intonációja. Mítoszok Az első kérdés, amit meg kell vizsgálnunk, hogy vajon létezik-e egyáltalán az előadás tárgya. A közhit szerint ugyanis a finnben nincs intonáció (ViHANTA 1990:203). Az intonáció léte elsősorban azért kérdőjeleződik meg, mert a ! • l|