Kerekes Gábor - Observations [antikvár]

n Néhány év rövid hallgatás után - úgy 1990 táján - Kerekes Gábor fotográfusi munkássága más szellemi síkon és tőle szokatlan képi világban folytatódott. Müvei innentől már nemcsak a látvány érzékiségével hatottak, hanem feltöltődtek természettudományos, technikai, sőt misztikus-mágikus elemekkel. Formailag azóta is az archaikus tipizálással él /pl. barnitás, képszélek meghagyásai, sőt a fotográfia belső törvényszerűségeit félretolva, az általa kiválasztott méterarányban, a tárgy kontúrját körbevágva, majd azt speciálisan installálva hozza létre müveit. Következésképp Kerekes Gábor számára a fényképezés végérvényesen a megismerés médiumává vált. Képeit tekintve enciklopédikus rendetlenségben hevernek itt a mikro- és makrokozmosz elemei. Azaz részecskék robbanása, Perseida-meteoritok hullása, elektrotechnikai studiumok berendezései, kémiai lépcső, önmagába záródó alkimista lombikszerelvény, mint a modern tudomány erődjének allegóriája, formaiinban őrzött, kimetszett, személytelen emberi alkatrészek, mind-mind egyszerre mutatják a megfigyelés, vizsgálás, mindent megismerni akarás heroizmusát és szédítő lehetettlenségét, a múlt század fordulójára oly jellemző tudományostechnikai világ eufóriáját és az ebből kiábránduló e századvégi fenyegetettséget. Máshol a tudás rendszertani önkényessége fölötti aggodalom érződik keveredni a gyűjtés, tárolás, demonstrálás szisztémájának groteszkségével. Lehetetlenre vállalkoztam, hogy ebben az egyoldalnyi bevezetőben érintsem mindazokat a vizuálisan közölhető gondolati rétegeket, melyeket barátom és művésztársam képei fölvetnek, így hát befejezésként Wilhelm Worringer gondolatát idézem, mely mintha Kerekes Gábor művészetéről íródott volna: „A valóság kaotikusságából indul ki, s nem a természetesség rendezett kozmoszából. Szellemi kifejezésmódjának jelszava nem a szép, megtisztult természet, hanem a rejtélyesen belénk hatoló, artíkulátlan valóság, mely sohasem veszti el a kísértetiesség fenyegető vonását. " Barta Zsolt-Péter