Kettős megvilágítás [antikvár]

Részlet: Szent Jeromos LEVÉL PAMMACHIUSHOZ A FORDÍTÁSRÓL 57. levél 1. Pál apostol, aki Agrippa király előtt úgy szándékozott válaszolni a vádakra, hogy megértse az, aki hajlandó volt meghallgatni, ügyének győzelmében bízva rögtön az elején kifejezésre juttatta örömét, mondván: „Boldognak tartom magamat, Agrippa király, mindama vádak miatt, amelyekkel a zsidók vádolnak, hiszen ma előtted kell védekeznem, előtted, aki különösen jól ismered a zsidók összes szokásait és dolgait." Olvasta ugyanis Izaiásnak ezt a kijelentését: „Boldog az, aki hallgató fülekre talál", és tudta, hogy annyiban hatékony a szónok szava, amennyit a bíró bölcsessége felfog belőle. Ezért én is szerencsésnek hiszem magamat, legalábbis ebben az ügyben, mert egy igen tájékozott hallgató előtt fogom előadni védekezésemet egy igen parlagi száj vádjaira, amely tudatlanságot vagy hazugságot vet a szememre, hogy vagy nem tudtam pontosan lefordítani egy idegen nyelvű levelet, vagy nem akartam: az előbbi hiba, az utóbbi bűn. Ám nehogy esetleg bevádoljon nálad támadóm olyan könnyelműen, ahogyan mindenről fecseg, és azzal a szabadossággal, mellyel magának mindent megengedhetőnek tart, ahogy Epiphanius püspököt is megvádolta, elküldöm hozzád ezt a levelet, hogy tájékoztasson a dolog állásáról, és általad azokat is, akik szeretetükre méltatnak. 2. Mintegy két évvel ezelőtt az imént említett Epiphanius atya egy levelet küldött Iohannes püspöknek, és elmarasztalta őt bizonyos tanítások miatt, majd kegyesen bűnbánatra biztatta. A levél példányát versengve kapkodták szét Palesztinában, talán szerzőjének tekintélye vagy stílusának választékossága miatt. Kis 7