Kínai-magyar szótár 1. (töredék) [antikvár]

ELOSZOÁltalános tudnivalók a szótárrólSzótárunk az eddigi legjelentősebb és legnagyobb terjedelmű kínai-magyar szótár: 6090 első szintű és mintegy 74 000 kapcsolt, összetett címszót tartalmaz, amivel a legnagyobb kéziszótárak közé tartozik. A címszóanyagát részben a leginkább standardnak számító egy- és kétnyelvű kéziszótárak címszóanyaga, részben pedig az elmúlt 20 évben keletkezett, illetve elterjedtté vált új szavak és kifejezések listáit tartalmazó szakmai és sajtóanyagok alapján válogattuk össze, hogy a kiadásakor a lehető legjobban megfeleljen a felhasználók igényeinek. A szócikkek szerkezetének felépítésében, tartalmának kialakításában elsődlegesen a magyar anyanyelvű, kínaiul tanuló, vagy e nyelvet használó közönség igényeit tartottuk szem előtt, de igyekeztünk tekintettel lenni a kínai anyanyelvű felhasználók várható szükségleteire is, amennyire e kétféle felhasználói kör igényei egyidejűleg kielégíthetők.Kínai nyelven" (az általános gyakorlatnak megfelelően) a jelen szótár is az északi (ún. mandarin) nyelvjárásokon, azon belül is legnagyobb mértékben a pekingi dialektuson alapuló, de önállóan kodifikált modern kínai köznyelvet (pútönghuá Wfl, guóyü HM) érti, valamint ennek történeti előzményét (mandarin nyelv, guanhuá '^iiS), továbbá a hagyományos dráma- és prózairodalom nyelvéből származó irodalmi nyelvet (báihuá ÖiS) és a klasszikus írott nyelvet (wényárt/ gúwén"érií). Szisztematikusan azonban csak a modern köznyelv és irodalmi nyelv szókin-csét foglalja magában, a klasszikus írott nyelv elemei csak abban a mértékben szerepelnek benne, amennyiben lényegesen segítik a belőlük származó modern nyelvi egységek jelentésének megértését. Ezenkívül szerepelnek benne (külön megjelölve) olyan nyelvjárási szavak, kifejezések is, melyek a köznyelvi szókincsnek ugyan nem váltak (még) részévé, de saját eredeti fölrdajzi régiójukon kívül szélesebb körben is ismerik és használják őket a köznyelv beszélői.A szótár felépítése és részeiSzótárunk a legelterjedtebb gyakorlatot követve elsődlegesen a kínai nyelv átírására széles körben használatos, nemzetközileg szabványos pinyin (ííf^) átírás szerinti ábécérendben tartalmazza az első szintű (egy írásjegyből álló) címszavakat, alattuk pedig ugyancsak ábécérendben azok kapcsolt címszavait, vagyis azon szavakat, kifejezéseket, melyek az adott első szintű címszó írásjegyével kezdődnek. Az azonos betűsorral jelölt elemek között a tónusok (zenei hangsúlyok") közhasználatú számjelölése (1. = magas szinttartó, jele: ",pl. ma; 2. = emelkedő, jele: ',pl. má; 3. = ereszkedő-emel-kedő,jele: ',pl. má; 4. = eső, jele:\pl. má) határozza meg a sorrendet, ebben a tónustalan (semleges tónusú") alakok következnek utolsóként. Az azonos olvasatú/átírású első szintű címszavak növekvő vonásszám szerinti sorrendben szerepelnek. A nem ismert kiejtésű-átírású írásjegyek kikeresését egy ugyancsak szokásos kikeresőkulcsok szerinti táblázatpár teszi lehetővé: a keresendő írásjegy grafikai kulcselemének azonosítása után az első táblázatban (Kikereső kulcsok táblázata) vonásszám szerint sorba rendezett kulcselemei között kell azt megtalálni, majd a mellette feltüntetett sorszámhoz lapozni a második táblázatban (Az írásjegyek kulcsok és vonásszám szerint rendezett táblázata), és ott a kulcselemen kívüli további vonásszám szerint kikeresni az adott írásjegyet, így megtalálva an-