Kisgrafika 1998 [antikvár]

Bevezető A kisgrafika speciális műfaj, bár a Művészeti Lexikonban külön címszóként nem szerepel. Jellegét tekintve a kisplasztikához hasonlítható elsősorban annak ellenére, hogy a kisszobor elnevezés inkább differenciáló, hiszen a köztéri vagy az épületplasztikával szemben egy intimebb belső térbe - múzeumba, kiállítóterembe, lakásba - készülő kisszobrot jelöl. A kisebb sokszorosított grafika funkciója gyakorlatilag megegyezik az átlagoséval vagy nagyméretűével, ugyanis ez is, az is bemutatóterembe, múzeumba vagy lakásba kerül. Azért fontos viszont méret szerint is megkülönböztetni a nyomatokat, mert a tárlatokon és biennálékon egyre gyakrabban találkozhatunk hatalmas, fest-ménnyi, egy sőt két méternél is nagyobb alkotásokkal, melyek nem kicsiny, intim terekbe készültek. A jelen tárlaton bemutatásra kerülő nyomatok formátumokat tekintve az ex librisek és klasszikus 50x70 cm-es és 70x100 cm-es papírméretű munkák között helyezhetők el. Ahogy a kiállítás szervezőinek a kiírásból kitűnik, a bemutatásra kerülő mű nyomatott felülete nem lehetett nagyobb 20x20 centiméternél, és a papírméret sem léphetett túl a 35x50 centiméteres nagyságon. Csak érdekességként említem meg, hogy ebben a mérettartományban készülő festményekből is rendeznek tárlatokat (Jeune peinture 20x20, Fiatal Művészek Klubja, 1992), de ehhez közeli - l6xl6 cm -a minitextilek mérethatára is Magyarországon. A kisgrafika kiállítás szervezői a mérethatárok mellett más megkötéseket - például technikaiakat - nem állítottak, így az alkotá-