Kisgrafika 2002 [antikvár]

A Bevezető Kisgrafika 2002 - VI. Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé Az új évezred elején kisgrafikáról írni talán nagyobb és kevésbé látványos feladat, mint nagyméretű testvéreiről. A sokszorosított grafikát ugyanis ma, a század-, illetve ezredelőn két jellegzetes kifejezésmód határozza meg. Egyrészt az új, divatos technikai kihívásoknak akar megfelelni, ezzel magyarázható, hogy meglehetősen népszerűek a nagyméretű számítógépes printek (nemrégen láttam Újpesten a MEO-ban, itt a szomszédban Németh Hajnaltól egy 480X480 centiméteres komputergrafikát), másrészt készülnek hagyományos lapok is, melyek a kézműves, klasszikus technikák - rézkarc litográfia, fametszet, szitanyomat stb. - fontosságát demonstrálják. E manuális, kézzel karcolt, metszett, klaszszikus művek fokozottan és közvetlenül az emberről, az egyén művészetéről szólnak, a művész közvetlen kézjegyeinek érezzük őket. Klasszikus technikákkal — rézkarc, litográfia - kisgrafikát készíteni egyfajta hagyománytisztelet, jó értelemben vett konzervativizmus, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ily módon nem lehet új gondolatokat kifejezni, és új formákat létrehozni. Magyarországon 1992 óta rendeznek kisgrafikai biennálékat. S bár a kisgrafika nem műfaji kategória — ahogy nem az a kisszo-bor vagy a mini textil sem -, mégis unikális megjelenésmód, mint amilyen teszem azt a XIX. században a miniatúrafestés volt. Egyfajta referencia, mintha mindegyik jó lap azt sugallná: rajtam, egy tenyérnyi felületen, — a mérethatár 20 X 20 cm — a