Kitchen Budapest 2007-2010 [antikvár]

Kezdetben volt a telefon. Telefonáltunk vele. Beszélgettünk, csevegtünk. Az íróasztalon állt. Aztán jött a mobil. Mobiloztunk vele. Beszélgettünk, csevegtünk rajta. A kisebbek már a zsebben is elfértek. Aztán valaki kitalálta a szövegek küldését. Kiröhögték. Minek írogatni, ha beszélhetünk. De azért kipróbálták, ahol nem volt ildomos telefonálni, onnan is lehetett kommunikálni. Működött, világsiker lett. Aztán jött a digitális fényképezés. Mobilba vele! Elsőre hülyeségnek tűnt, aztán megszerették. Jöttek az web-hívők, és lett internet is a mobilban. Aztán ezek a kis készülékek kiokosodtak, harc volt a nagy gyártók között, öldöklő harc. És onnan jött a döbbenet, ahonnan nem várták. Érintő képernyő, design és ergonómia. Mobil már mindenkinél van, és az adatfolyam egyre vastagabb és gyorsabb. Viszont egyre kevesebbet beszélgetünk, csevegünk. Megváltozott az életünk, a kulturális sémáink átalakultak. Olyan gyorsan történik mindez, hogy mire megtaníthatnák, már rég elévül. De valakinek figyelni kell, a kérdéseket fel kell tenni, a válaszokat ki kell próbálni. A játéknak mennie kell! A gyümölcsöket szét kell kaszabolni, a kismalacokat ki kell nyírnia a mérges madaraknak; a Facebookra postolni kell, az emailt meg kell válaszolni a médiahomlokzatot is át kell színezni valakinek, és a robotokat is irányítani kell valahonnan. És ez így van jól. Csak kell egy hely, legalább egy, ahol a hülye kérdésekre nem kiröhögés a válasz, hanem pár csillogó szem.