Kiválasztott fényképek 1956-2006 [antikvár]

őre írt szavak Örl<ény István egy novellájában azt írta, hogy „a történelem a jelennek az a része, amelyet múlt időben ragoznak" Ez a megállapítás természetesen a magyar fotóművészet-történet esetében is megállja a helyét és különösen igaz lehet esetünkben, hiszen ebben a képanyagát illetően történetinek tekinthető albumban olyan fotográfusok műveit láthatjuk, akik köziji soknak még korántsem zámlt le az alkotói periódusa Mivel egy történeti album előszavában szinte „kötelezőek" a történelmi példák, lássunk egyet, melynek írója álmában sem gondolhatta, hogy kívánságait a Magyar Fotóművészek Szövetsége mint szervezet fogja teljesíteni - a vágy megfogalmazása után mintegy 100 évvel. Veress Ferenc 1881 -ben, a Budapesti Hírlap hasábjain nyílt levelet intézett Magyarország fényképészeihez, amelyben három fő óhaját, kívánságát fogalmazta meg: egyrészt legyen a magyar fotográfiának olyan szaklapja, amely ijzleti érdekeltségtől függetlenül a fotográfia valódi kérdéseivel foglalkozik, másrészről megfelelő ,,műiskolában" oktassák a fényképész mesterség fogásait, ahol a hallgatók a fotográfiáról mint művészeti ágról is tanulmányokat folytathatnak; valamint legyen a hazai fotográfiának múzeuma. Vegyük sorra a kívánságokat. 1882-től kezdve a magyar fotográfiai szaklapok folyamatos kiadása - Veress Ferenc magánvagyonából - ugyan megkezdődött, azonban ezek a lapok kevés kivétellel inkább üzleti érdekeket szolgáltak A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban alapította meg a Fényképművészeti Tájékoztató címet viselő elméleti folyóiratot, melynek jogutóda - 1966-tól - a ma is megjelenő Fotóművészet Igy az egységes magyar fotográfia ügyéért tevékenykedő szen/ezet hetvenhét évvel Veress nyílt levelének publikálása után tett eleget ennek a kívánságnak. Ami az oktatást illeti, Magyarországon csak 1985-ben jött létre olyan, a felsőoktatásba betagozódott szakirány, amely a fotográfiát mint művészetet oktatta. Ezt megelőzően azonban a Magyar Fotóművészek Szövetsége létrehozta a máig létező Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját mely voltaképpen a szervezet utánpótlását volt hivatott biztosítani. A mesébe illő harmadik kívánság pedig a fotómúzeum ügye. A Magyar Fotóművészek Szövetsége által kezdeményezett alapítvány 1990-től biztosította a Magyar Fotográfiai Múzeum működésének jogi hátterét Veress Ferenc cikkének megjelenése után százkilenc évvel. Átolvasva közel nyolc kilogrammnyi jegyzőkönyvet határozatot tervezetet indítványt an-a jutottam, hogy a szövetség öt/en éves szen/ezeti működése - bár nagyon fontos szerepet töltött és tölt be Magyarország fotográfiai életében, a magyar fotótörténetben - mégiscsak egy lábjegyzet marad a korszakról szóló írásokban. Egyetlen fontos dolog létezik ugyanis, ez pedig maga a műtárgy, maga a kép; éppen ezért lehet hogy jelen album esetében az olvasó inkább néző lesz.