Kocsis Imre Sugárútja [antikvár]

FÁBIÁN LÁSZLÓ Kocsis Imre Sugárútja A művészi közlés mint kijelentés olyan iránymutató, amely a metafizika végével még képes beváltani az igazságigényt. HANS-GE0R6 GADAMER Bevezetés a megközelítésbe Korunk legátfogóbb, legtermékenyebbnek látszó bölcseleti rendszere, a hermeneutika - némi egyszerűsítéssel - az igaz-ságkeresés módszere. Ugyanis a filozófia alapkérdésére fókuszál: a jelenség-rétegek alól próbálja kibányászni a lényeget, földeríteni a valóságot abból a rejtjelezett képből, amelyet - nyelvi cselekvőként - az ember alakított ki róla. Az eredmény - magától értetődik - az emberről kell, hogy szóljon. Az irányzat egyik legjelentősebb képviselőjének, Paul Ricoeurnek a híres mestergondolata - a szimbólum szüli a gondolatot- nemcsak csattanós mottója, de kiindulási alapja ennek a közelítésnek, hiszen a szellem minden mozgásterületén Ivallás, mitológia, művészet, jog, lélektan, ideológia, egyéb tudományok) a szimbólumok tárháza található - rögzült, esetleg mozgékonyabb formákban, ezek elemzése, magyarázata a korszerű filozófia föladata; behatolás a rejtett jelentések birodalmába. Annyi ebből a fölszínes jellemzésből is kitűnhet: a herme-neutikának nagyszerű lehetőségei és remek esélyei vannak a művészeti jelenségek megvilágításában. Ivlár a klasszikusokat is foglalkoztatták efféle vizsgálatok; utalhatok Heidegger Hölderlin-tanulmányára, GadamerVan Gogh elemzésére, de éppen Ricoeur egyik legjelentősebb művére, az Idő és elbeszélésre is, hogy csak emblematikus szerzőket, munkákat citáljak. Figyelmeztetőnek és megszívlelendőnek tartom a francia bölcselő megjegyzését: a hasonlóság nem jelent azonosságot, még kevésbé összeolvadást. Ugyanis Kocsis Imre életművének értelmezése során a kérdés kapitális jelentőségű. Mindenekelőtt a kint és bent hangsúlyozott, esetenként többszörösen motivált jelenlétét vélem meghatározónak. Ivli több, a kint és a bent különleges transzparenciája mondhatni állandósult jelenlétét. Jelesül arra gondolok, miként mutatkozik meg a kintben a bent, valamint a bentben a kint, magyarán: hogyan teszik nyilvánvalóvá egymást az ellentétek saját magukban. Természetesen nem az őshagyományú dialektika sajátosságát firtatom, nem a kiegészítő tendenciájukról beszélek, ha szabad, mégis egy ősi szimbólummal, a jin-jang „delfinjeinek" szemével tenném plasztikusabbá, mit tekintek ebben az esetben transzparenciának, de fogalmazhatok a témához szorosabban kapcsolódva, az életmű irányultságát rajzolva ekként: formálisan is a bentről indul lkulcslyuk-képeki, és kinthez tendál, aminek monumentális bizonyítéka a Lakodalom című vászna - akár már méretével (ámbár ugyanezt jelezték a „kaszás" kompozíciók]. Ha értelmezni próbálom a kint és bent jelképiségét, óhatatlanul az én és a mások dichotómiájához jutok el, amit persze számos tényező motivál. Tudomásul kell vennünk Ricoeur megcsonkított ontológiájának figyelmeztetését, miszerint az igazságot éppenséggel a jelképek