Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény 2010 [antikvár]

A gyűjteménygyarapítás mindig nagy felelősséggel jár. A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény elmúlt három esztendejének szerzeményezési mechanizmusa - a kritikai megnyilvánulások ellenére - ezt a felelősséget tükrözi. Nyilvánvalóan minden művészettörténésznek vannak kedvencei, ezeket mindig szívesen látja kiállításokon, különféle gyűjteményekben, katalógusokban, ugyanakkor kötelessége, hogy képes legyen saját egyéni ízlésén, baráti kapcsolatain túl az időtálló, a jelentős, vagy alkalmanként a korra jellemző művet meglátni, értékelni. Az idő múlásával a gyűjtemény bővítése olyan fordított amőba-játékhoz hasonlít, ahol az első vonásból még sokféle lehetőség következik, de minél több a kitöltött négyzet, annál inkább szükséges a közös gondolkodás, a mérlegelés: hová tegyük a következő keresztet, milyen irányzatokat hangsúlyozzunk, hol nyissunk újabb „frontot". És ami a legfontosabb: egy-egy alakzat - stiláris vagy történeti csomópont - fejlesztése és nem bezárása a cél. 2009-ben már megéreztük, hogy a gazdasági válság hatására a kultúrára fordítható összegek jelentősen csökkentek, idén a támogatók a politikai változásra is hivatkozva várakozó álláspontot foglaltak el. Ennek ellenére tovább folyik a gyűjteményépítés, még akkor is, ha a harmadik évben az üteme némiképp lelassult és a megvásárolt alkotások mennyisége, ha részarányosán meg is felel a ráfordított összegnek, alatta marad a korábbi évekének.