Köleséri Sámuel tudományos levelezése 1709-1732 [antikvár]

ELŐSZÓ Köleséri Sámuel élete, munkássága és a felvilágosodás erdélyi meggyökerezése bemutatására indít zárt sorozatot ezzel a levelezéskötettel az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Kölesériana következő kötetének tervezzük az erdélyi polihisztor könyvtárjegyzé-kének kritikai igényű újrakiadását - kiegészítve a szétszóródott gyűjtemény fellelhető példányainak adataival, possessorbejegyzésekkel. A valláskritikai és természetfilozófiai írásokból készült válogatás nemcsak önálló műveket, hanem kiadványai előszavaként megjelenő értekezéseket is tartalmazna - a latin szövegek regesztáival vagy fordítással. Életrajzi dokumentumok és az életmű, a tudományos teljesítmény s a kapcsolatok értékelése megjelentetését is tervezzük. Köleséri Sámuel (1663-1732) partiumi református papcsaládból indulva a lelkészi pálya helyett az orvosit választotta. Szebeni letelepedése és temészettudományi érdeklődése sajátos pályát futtatott be vele. Katonai orvos, az erdélyi ércbányák felügyelője, majd guberniumi titkár, végül tanácsos lett. Nyomtatásban Hollandiában megjelent számos egyetemi disputációja, disszertációi, itthon írt müvei - köztük az Auraria Romano-Dacica (1717) - és külföldi tudományos folyóiratokban megjelent közleményei már a XVIII. század végén felhívták munkásságára a történeti kutatás figyelmét. Köleséri hirtelen halt meg, örökös megnevezése nélkül, több írása - fő történeti és országismereti műve is - kéziratban maradt; közülük a legtöbb elveszett vagy lappang. Bibliográfusai ezeket még ismerték: Weszprémi István (1774), Johann Seivert ^785), Joseph Trausch (1868-1871) olyan adatokat, dokumentumokat tettek közzé, amelyek a szebeni értelmiségi kiterjedt európai tudományos kapcsolatait már reálisan mutatták be. Jakó Zsigmond az 1950-es években kezdett foglalkozni Köleséri tudós leveleinek összegyűjtésével. A kiváló professzor és tudományszervező, medievista létére, Erdély aranykorának irodalma és művelődése ügyében is maradandót alkotott. Tótfalusivagy Rettegi-könyve és számos tanulmánya mellett a korai újkorra vonatkozó kutatásai közül az, amit Kölesériről s az ő ürügyén Erdély és a Havasalföld történetéről, geológiájáról, paleontológiájáról s az ottani szellemi élet modernizációjáról és általában az erdélyi Frühaufklárungról kinyomozott - mindez hatékony inspirálója több generáció és több szakterület elkötelezett kutatóinak. A XVIII-XIX. századi nagy korpuszok lettek a Jakó-gyűjtemény alapjai. Mindenekelőtt az általa Köleséri leveleskönyve másolatának nevezett kézirat, amit Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában, a kolozsvári református kollégium kéziratgyűjteményében fedezett fel (később az Akadémia történeti levéltára őrizte, ma pedig a Kolozsvári Nemzeti Levéltárban van, 890. sz. fond, nr. 75). Az 1724-25-ben írt levelek lelhetők fel itt. Jakó elnevezése találó, bizonyosan Köleséri tudatosan