Kollár Ádám Ferenc levelezése [antikvár]

Kollár Ádám Ferenc (1718-1783), a 18. századi magyarországi történetírás egyik kiemelkedő személyisége, a bécsi császári udvari könyvtár custosa, illetve igazgatója tudós kortársaihoz (mint pl. Bél Károly András, Benczúr József, Cornides Dániel, Kaprinai István, Palma Károly, Pray György vagy Wagner Károly stb.) hasonlóan az egész országra kiterjedő levelezést folytatott. A felvilágosult abszolutizmus és a felvilágosodás évszázadában a magyarországi tudósok elsősorban levelezés útján érintkeztek egymással. Leveleikben cserélték ki gondolataikat, ismertették kutatási eredményeiket, számoltak be a korabeli politikai, társadalmi és kulturális élet eseményeiről, továbbá életkörülményeikről, baráti kapcsolataikról, családi életükről, s fogalmazták meg legbensőbb érzelmeiket, vágyaikat. Egy, az ország tudósait összefogó, illetve tömörítő tudóstársaság ekkor még nem létezett. A tájékozódást elősegítő és információkat közvetítő magyarországi hírlapok, folyóiratok nem jelentek meg, a tudományos munkák publikálása is számos nehézségbe ütközött. Kollár magas hivatali állásának, valamint császári és királyi udvari tanácsosi címének s nem utolsósorban tudós hírnevének köszönhetően számos jelentősebb államférfival, közéleti személyiséggel, a hazai és külföldi tudományos élet jeles képviselőivel került kapcsolatba. Sokan keresték meg őt levelükkel, hogy tudományos kérdésekben kikérjék véleményét, vagy éppen segítségért folyamodjanak hozzá (pl. állásügyekben) vagy egyszerűen csak kapcsolatba lépjenek vele, hogy barátságát megszerezzék, bizalmát élvezhessék. Kollár 1750-1783 közötti levelezésének tanulmányozása kapcsán az életművével foglalkozó kutató számára egy sor kérdés vetődik fel, így többek között: ezek a levelek mennyiben tükrözik vissza a tudós történetíró és közéleti személyiség munkásságát, azt a több mint három évtizeden át tartó céltudatos kutatómunkát, mellyel Kollár részint a magyar történelmi múlt vizsgálatát, részint pedig a magyar történelmi emlékek (elsősorban az okleveles kútfők) feltárását és publikálását szorgalmazta? Levelezése milyen mértékben segítette elő tudományos kapcsolatainak alakulását és egy a magyarországi tudósokat összefogó tudóstársaság létrehozására irányuló törekvéseit? Mennyire világítanak rá levelei a magyar rendi alkotmányt bíráló, a magyarországi rendek körében nagy visszatetszést keltő műve körüli heves vitákra, s ezzel összefüggésben a bécsi udvarhoz fűződő viszonyára? Levelezése választ ad-e arra a közel 250 éve a politikai és történeti irodalomban állandóan visszatérő, olykor heves vitákra ingerlő kérdésre, ti. Kollár műve jogtörténeti és közjogi vizsgálódásainak eredményeként született-e meg, tehát tisztán önálló tudományos kezdeményezés volt-e, vagy amögött inkább a bécsi udvar ösztönzését kell-e látni? Azaz ez utóbbi álláspontot vallók szerint Kollár egyike volt azoknak a Bécs által „felbérelt vadkanokénak, akik mindig a legmegfelelőbb pillanatban csaptak le áldozatukra, a magyar nemzetre vagy annak a bécsi udvarral ellentétbe került képviselőire. Kollár levelezését tanulmányozva további kérdésként merül fel: vajon levelei mennyire érzékeltetik Kollár elszigeteltségét az országban, melybe műve miatt az 1764-65. évi országgyűlés viharai után belekényszerült? Mennyiben járul hozzá levelezésének ismerete a gyakran polemikus nézeteket kiváltó, ismételten felvetődő kérdés tisztázásához: Kollár vajon magyar vagy szlovák tudós volt-e, illetve magyarként vagy szlovákként (szlávként) volt-e nagyobb és kiválóbb hazafi a Magyar Királyság, tágabb értelemben a Habsburg Birodalom alattvalójaként? E kérdéssel szoros összefüggésben egy újabb kérdés vetődik fel, nevezetesen: vajon a levelek, valamint munkái egyértelműen sejtetik-e, illetve bizonyítják-e azt a feltételezést, miszerint a tudós történetíró és bibliotekárius a romantikus szláv (szlovák) nemzettudat egyik előhírnökének tekinthető?