Komoly és fiatal - visszaforgatott kép [antikvár]

Ernst Múzeum, Budapest, 1999. augusztus 3-29. Előszó részlet: Manapság egy pusztán táblaképekből álló kiállítást megrendezni retrográd vállakózásnak tűnhet. Egyrészt azért, mert a 90-es évek művészetelmélete végig a képi ábrázolás kimerültségét és végét hirdette, másrészt pedig, mert az utóbbi években egyre több olyan műtárggyal találkozhattunk, melyet nemcsak nézni, hanem megfogni, használni vagy akár megenni lehet, nem beszélve azokról az egész tereket képző alkotásokról, melyekben játékos kalandhősökhöz hasonlóan szabadon barangolhatunk. Miért foglalkoznánk ezek után még képekkel? A válasz szinte magától adódik: azért, mert mindenütt képek vesznek minket körül, mert akarva-akaratlanul „képfelhasználók" vagyunk. A magyar képzőművészeti közeg vizsgálatán kívül szerettünk volna választ kapni arra is, hogy más országok művészetében milyen formában van jelen a képiség problematikája? Amikor hozzáláttunk, hogy megszervezzük a kiállítás nemzetközi tanácsadó testületét, melynek segítségével külföldi művészeket is volt alkalmunk megismerni és meghívni, azzal az inspiráló változatossággal szembesültünk, mellyel különböző nemzetiségű, különböző kulturális háttérrel rendelkező kurátorok a kortárs képalkotás témáját megközelítik. A katalógusban található tanulmányok is ennek az egyszerre ellentmondásokkal és párhuzamokkal teli diskurzusnak egy-egy aspektusát tükrözik. A nemzetközi együttműködés nem mindig volt zökkenésmentes. Annak ellenére, hogy szinte minden résztvevő fel van vértezve a legmodernebb kommunikációs eszközökkel, történt néhány apró félreértés. A folyamat végére érve azonban mindannyian gazdagabbak lettünk néhány értékes tapasztalattal a kommunikáció új formáinak felhasználását illetően.