Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"Sokáig úgy gondoltam Kőnig Frigyes művészetére, mint amit a múlt, vagyis az idő kerített hatalmába. Az utóbbi évek műveit látva inkább azt mondanám, hogy az idő mára csendesen, észrevétlenül meglapult a képek mélyén, korábbi helyét, nyilvánvaló szerepét most a tér vette át. Idő és tér Kőnignél egyformán titokzatos, nyugtalanító fluidum, amely átitatja a jelenségeket, és megfejthetetlen árnyékokat növeszt köréjük - ennyiben művészete az elmúlt három évtized folyamán alig változott. Másfelől azonban művészi látás- és gondolkodásmódja új területekre is vezette, oda, ahol a romantika párává oszlik és felszakadó függönye mögül mintha szikárabb világra nyílna kilátás. A pályakezdéstől a múlt század nyolcvanas évein át végig egy különös, ezoterikus-metafizikus kép-költészet megteremtője és művelője volt Kőnig. Ez a romantikus látás- és kifejezésmód, ez a múltba forduló és alámerülő búvár-magatartás, amelyben néhány társával osztozott, egyúttal a nyolcvanas évtized egyik fontos vonulata volt."