Könyv és könyvtár VIII:2 [antikvár]

B. Angyal Katalin EPIGRAPHICA: S ACER DOS IOVIS DOLICHENI AD LEGIONEM XIII GEMINAM* Adatok a dáciai Dolichenus-kultusz történetének kérdéseihez P. Merlat Répertoire-ja1 és Ion I. Russu2 most közzétett tanulmánya alapján Dácia azon dunai tartományok közé sorolható, amelyekben a legfőbb római államistennel azonosított szír (dolichci) istenség kultusza különösen nagy területen és széles társadalmi körben terjedt el. Dáciából az eddigi publikációk nyomán 39 ¦— vagy 41 ¦— Dolichenus-emlék ismeretes, de ha számításba vesszük, hogy a provincia területén rendszeresen mindmáig egyetlen Dolichenus-szentélyt sem tártak fel,3 — az istenségnek szentelt dáciai feliratos és szobrászati emlékek tehát egytől-egyig szórványleletnek minősülnek •—, nyilvánvaló, hogy a jelenleg rendelkezésre álló emlékanyag mennyiségét tekintve csak igen-igen megközelítően tükrözi a kultusz egykori népszerűségét.4 Ezzel szemben aligha lehet véletlen, hogy a fennmaradt feliratok, szobrászati emlékek, kultusztárgyak etc. nagy többségükben Dácia északi — erdélyi — területeiről, így jórészt Dacia superior-ból, valamint Dacia Porolissensis-ből váltak ismertté.5 Jellemzőnek tarthatjuk ebben a vonatkozásban, hogy az istenségnek szentelt feliratos emlékek két kivételtől eltekintve mind északon lokalizálhatok6, s még az említett két kőemlék (Pojejena Sírbeasca: Banat; Pojejena de Sus. ¦— Celei-Sucidava)7 dáciai össze-