Könyvtörténeti írások IV. [antikvár]

1. A xerográfía és a könyvtárak Az utóbbi időben a külföldi szaksajtó egyre több ismertetést és cikket közöl arról az új eljárásról; mely alapjában megváltoztatja a rajzok, kéziratok és nyomtatványok eddigi reprodukciós lehetőségét. A kiindulást ehhez a „Xerográf' adta; melyet kb. egy évtizede használnak már, és amelynek jelentőségére a könyvtárosok is korán felfigyeltek. (Az elnevezés betű szerint „száraz írás"-t jelent: „xerosz" szárazat, a „grafosz" pedig írást jelent görögül.) Mi a lényege e találmánynak? A lemásolásra kerülő dokumentum (nyomtatás, írás, rajz stb.) képét egy előzetesen pozitív elektromossággal telített szelénlemezre vetítik. Ennek jellegzetes tulajdonsága, hogy árnyékban az elektromosságot sokáig megőrzi, viszont a ráeső fény hatására elektromos ellenállása erősen csökken. így a dokumentum rávetített tükörképének pontosan megfelelő elváltozás keletkezik a szelénlemez vezetőképességében: ahová a fény esett; ott elveszíti, az eredeti dokumentum szövegének (rajzának) megfelelő helyeken pedig megtartja pozitív elektrosztatikus töltését. Most a lemezre negatív elektromossággal töltött festékport szórnak, s mivel az ellentétes elektromos töltések vonzzák egymást, a por rátapad a meg nem világított részekre. Ha most egy papírlapot pozitív elektromossággal telítenek, és ezt a fenti lemezre helyezik, a festékpor a papírra tapad az eredeti dokumentum pontos másolataként. A különleges, nem robbanó festékport azután enyhe melegítéssel mintegy beolvasztják a papírba. Ezzel a reprodukálni kívánt nyomtatvány (kép, írás stb.) tökéletesen hű hasonmását kapják. Most már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezzel a könyvtári gyakorlatban is jól felhasználható találmánnyal Magyarországon is dolgozhatunk. Az Országos Széchényi Könyvtár ugyanis a közelmúltban szerzett be egy teljes Xerográf berendezést, amely több könyvtári feladat elvégzésénél nyújt nagy segítséget. Ezek közül ki kell emelni a rotaprint sokszorosításhoz a lemezek rendkívül gyors és olcsó előállítását: 2-3 perc alatt, fotós eljárás költségeinek egyötödéért. Most ezt a találmányt olyan kézenfekvő, de ugyanakkor meglepő módon fejlesztették tovább, hogy az szinte forradalmasítja a reprodukciós technikát. Az új eljárás során a sokszorosításra szánt kötetről (normál, 35 mm szélességű) mikrofilmet készítenek; minden kockára nyitott könyv két lapja kerül. A mikrofilmet és a hosszú (kb. 600 méteres) papírtekercset belehelyezik az új gépbe, mely azután az ismertetett xerogra-fikus eljárással könyvnagyságra felnagyítva, nyomtatott formában, az eredetivel minden szempontból egyező másolatot készít percenként hat méteres (!) papírsebességgel. így egy kétszáz lapos könyvet öt perc alatt lehet előállítani! Az új könyv az említett közönséges (nem fényérzékeny!) papírszalag egyik oldalára készül, e szalagot azután leporellókönyvek módjára - gépi úton - összehajtogatják, a hátlapokat összeragasztják, alul és felül levágják (oldalt nem!) és bekötik. Pontosan úgy, mint a táblanyomatban készült kínai könyveket. Az így nyert másolat kifogástalanul tiszta jói olvasható és kezelhető stb. Előállításának technikai módja azonban néhány szokatlan következménnyel is jár. Az egyes lapok szélén a mikrofilm-kocka széleitől származó árnyékok mutatkoznak. Ugyancsak a mikrofilm közbeiktatásának következménye, hogy a rektóból verzó és a verzóból rektó lesz. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolja az olvashatóságot. Inkább csak szokatlan, hogy a címlap, illetve a szövegkezdet a verzón van. Kisebb torzulások mutatkoznak a lapok szélén, ha a reprodukálni kívánt könyvet a mikrofilmezésnél nem lehetett egész lapokra kinyitni: A vonalas illusztrációk reprodukálása kifogástalan. Egyedül a nagyobb kiterjedésű és tónusos képek visszaadása tökéletlen.