Környezet és társadalom közös jövője [antikvár]

BEVEZETŐ A társadalmak fejlődése és a környezettel való kapcsolata egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az élet minőségének javítására irányuló erőfeszítések meghatározott környezeti feltételek között érvényesülnek, miközben a társadalmak hasznosítják a természeti erőforrásokat és egyúttal hatnak a környezet állapotára. Az 1960-as évektől kezdődően világszerte mind nagyobb figyelemmel fordultak az egyes társadalmak fejlesztési és környezeti problémái közötti összefüggések feltárása felé. Különböző elméleti irányzatokat és elemzéseket, ajánlásokat készítő tudósokat és politikusokat tömörítő csoportok jelentek meg, amelyek sorában kiemelkedő szerepet játszott a Római Klub. Nevezetes 1972-ben kiadott jelentésükben a természeti erőforrások korlátozottságát hangsúlyozták és ebből vontak le alapvető következtetéseket a társadalmi-gazdasági folyamatok irányait illetően. Végső soron ez a kialakult gazdasági világrend megőrzését, a fejlett, a kevésbé fejlett és a szegény országok közötti különbségek megmaradását vagy további éleződését jelentette. Egyúttal nem adott világos választ arra, hogy a növekvő mértékű környezeti terheléseknek mi fog gátat szabni, miképpen alakulhat ki egy olyan gazdasági megközelítés, amelynek szerves része a környezet állapotával való törődés, az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás, az egyre nagyobb léptékű környezeti hatások korlátozása vagy csökkentése. Az elmaradott vagy kevésbé fejlett országok nem mondhattak le a fejlődésre való igényükről. Emellett nyilvánvalóvá vált, hogy új feltételekkel az iparosodott országokban is további gazdasági növekedésre van szükség ahhoz, hogy - megfelelő politikai, gazdasági döntések alapján - módosíthassák hosszú távon fenntarthatadannak bizonyult fejlődési útjaikat, új technológiákat fejleszthessenek ki vagy segíthessék a fejlődóTíet is feladataik megoldásában. A társadalmi és gazdasági összeRiggésekkel foglalkozó szakemberek mellett ebben az időszakban - az 1960-as évek végén, majd az 1970-es évek elején - kezdte egyre erősebben hallatni hangját a természettudós társadalom is. A környezeti megfigyelő rendszerekkel és a számítógépekkel is egyre jobban támogatott kutatások segítségével rohamosan nőtt a környezet állapotával és annak változásával kapcsolatos ismeretek mennyisége, és mind több információ utalt arra, hogy a gazdasági tevékenységek már akár földi méretekben befolyásolhatják a környezet állapotát. Az 1972-ben Stockholmban megrendezett Emberi Környezet Konferencia jelentős lépés volt abba az irányba, hogy a környezetvédelmi kérdéseket érdemben figyelembe vegyék a társa-dalmi-gazdasági fejlődés feladatainak tervezésénél és megoldásánál. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy az ENSZ Közgyűlés határozatot hozott 1983-ban a Környezet és Fejlesztés Világbizottság megszeivezésére, amelynek azt a feladatot adta, hogy vizsgálja meg a környezet és fejlesztés legátfogóbb, legalapve-tőbh összefüggéseit, problémáit és adjon javaslatokat a követendő nemzetközi együttműködés fő irányaira és szei-vezeti kereteire. Az 1987-ben elfogadott stratégiát azóta is a "fenntartható fejlődés" fogalmával jellemzik. E megközelítés nem veti el, sőt egyenesen szükségszerűnek tartja a további KÖRNYEZET ÉS TÁRSADALOM KÖZÖS JÖVŐJE