Kortárs képzőművészet [antikvár]

BEVEZETŐ A magyar kulturális kormányzat 1986 óta tart kapcsolatot Irene, illetve Peter Ludwiggal és az Aacheni Ludwig Alapítvánnyal. E kapcsolat keretében került sor 1987-ben a Ludwig Gyűjtemény válogatott anyagának bemutatására a Magyar Nemzeti Galériában. A sikeres kiállítás, amely a kortárs nemzetközi művészet nem egy kiemelkedő mesterének műveit is tartalmazta, alapjául szolgált a további együttműködésnek. 1989 tavaszán együttműködési szerződésben rögzített módon megalakult Magyarországon a Ludwig Múzeum. E múzeum gyűjteményébe ajándékként kerültek az 1987-es budapesti kiállítás művei. Természetesen nem egyszerűen csak ajándékozási gesztusról volt szó, hanem a felek abban Is megállapodtak, hogy ez a gyűjtemény kiegészítve újabb, a nemzetközi anyagból válogatott, az aacheni gyűjteményből átadott letétekkel és a Magyar Nemzeti Galéria kortárs gyűjteményéből válogatott anyaggal, múzeumi feltételekkel működő intézménye lesz a magyar kulturális közéletnek. A gyűjtemény, illetve az intézmény elhelyezése a magyar állam feladata, a nemzetközi művek az együttműködés keretében a szerződő fél gesztusaként kerülnek Magyarországra. Az új múzeum működési feltételeinek megteremtése nem könnyű feladat, különösen nem, amikor első helyen elhelyezési, azaz épület gondok jelentkeznek. Ezeknek a leküzdése - bár a szerződésben idő-limitek is vannak - nem tette volna lehetővé, hogy a magyar kulturális közéletben fontos szerepet játszó, a magyar és a nemzetközi képzőművészet eredményeit párhuzamosan bemutató Ludwig Múzeum mielőbb megkezdhesse tevékenységét. Ezért, mivel lehetővé vált, hogy 1991. június elején a Budavári Palota „A" épületének első emeletén megnyílhassék egy olyan ideiglenes tárlat, amelyet az ajándékba kapott és a letétként már megérkezett anyagból, valamint az utóbbi két évtized kortárs magyar művészetéből válogattunk. Ezt tekinthetjük a Ludwig Múzeum, Budapest első hazai nyilvános megjelenésének. Az elhelyezés és a kiállítás lényegében most még ideiglenes karakterű. Az anyag válogatását nem előzhette meg alapos tudományos feldolgozás, a bemutató nem ad teljes képet a modern magyar és európai művészetről; tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez a megjelenés, ez a bemutató a Ludwig Múzeumra váró feldolgozó munka egyik első állomása lehet. Ezen a tárlaton a Ludwig Múzeum, Budapest több mint 150 művet tartalmazó gyűjteményéből 54 művésztől 70 művet, a 70-es 80-as évek magyar képzőművészetéből, a Magyar Nemzeti Galéria közel 10 ezer darabos gyűjteményéből pedig 88 művésztől 108 művet tudunk bemutatni. A kiállításon jelentős mesterek fontos művei szerepelnek, azzal a céllal, hogy a múzeum végleges felállításáig lehetőség legyen szakmai elemzésre és a négy és fél évtized művészetét bemutató állandó kiállításhoz szükséges tudományos feldolgozás elvégzésére. Jelen esetben figyelembe vettük a nemzetközi anyag karakterét, s egyben arra is gondoltunk, hogy más magyarországi múzeumokkal való együttműködésben, illetve az Aacheni Ludwig Alapítvánnyal való kapcsolat elmélyítésével tovább lesz bővíthető a nemzetközi anyag is. Az ideiglenes bemutató megrendezését véleményünk szerint a Ludwig Múzeum, Budapest létezésének dokumentálása mellett az is indokolttá tette, hogy a magyar szellemi közéletben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a 45 utáni kulturális és művészeti folyamatok iránt, illetve szeretnénk a nyilvánosság körében is megmérettetni azt a koncepciót, amely a magyar és az egyetemes képzőművészet együtt-szere-peltetését tűzte kl célul. A Ludwig Múzeum, Budapest mostani kiállításának megnyitásáért köszönetet mondok Irene és Peter Lud-wignak és az Aacheni Ludwig Alapítványnak, illetve a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, amiért ezt az előrehozott bemutatót lehetővé tették, és szeretnénk köszönetet mondani a Legújabbkori Történeti Múzeumnak is, hogy megértve törekvéseinket, ha csak egy szinten is, de helyet adott a bemutató megrendezésének. Budapest, 1991. április Bereczky Lóránd a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója