Kós András [antikvár]

Hogy jó szögállásban találja koronájukon a levelek élét az égi fények özöne, a hegyekben növekedő lombos fák e szükségnek engedve hajlítják meg derekukat. Ezért több a görbe, mint az egyenes fa az erdőkben. E görbeségeknek nincs genetikus okozata. Sorsformák, - a nagy élettörténés képződményei. Az első igazi élettörténéséé, amelyben a kihívott nedvüket kínáló fák a nap fényével töltekeznek. A nedvek és fények ölelkezéséből születik a levelek zöldje, s az áradó mozgások nyomvonalának partjainál alakul a fák formája. Az égi bőség és a földi készség találkozásának okmánya, igéje, szövétneke ez a forma. A fák eme eredendő formáltságának tiszteletét felfedezhetjük Kós András korábbi munkáiban is. Újabb munkáiban ez a felismerés bizonyossággá terebélyesült; kompozíciós tényezővé vált művészetében a fák eredendő formáltsága. Fából készült szoboralakjai élő fa korukban kialakult gesztusaikkal állnak, dőlnek, hajolnak érvényességük boldog tudatával. Amiképpen a természetben, azonképpen a művészetben és a templomban is. Ez az archaikusnak tűnő, ám nagyon is mai eredésű mondat elhangzódhatott volna a késő gótika korában is. Amikor is növényi formák kúsztak templomokba, s a gótika virágzó szobrászatában a szép madonnák tartásukkal S alakot formáznak. Igen, a gyémántos csiszoltságú gótikus architektónikába becsöppennek azok a formák, amelyeknek eredendő formáltságában a föld nedvei is részt vettek.