Kósa János [antikvár]

Festészet az ezredfordulón Kósa János legfrissebb festményei nemcsak maradandó vizuális élményt nyújtanak, hanem módot adnak arra is, hogy a sokszor eltemetett és sokadik reneszánszát élő festészet helyét firtassuk az ezredvég valós és virtuális, kulturális tereiben. Kósa több mint tíz éve folytat akadémikus festői praxist, a Képzőművészeti Szakközépiskola tanára és a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, s kis túlzással állíthatjuk, hogy festészetének elsődleges témája maga a festészet, illetve annak története és aktualitása. Művei ennek ellenére nemcsak teoretikusan olvashatóak, hanem látványként is lebilincselők. A villámgyorsan érvényesülő, fényképszerű naturalizmuson túl festményei a populáris kultúra másik alapvető követelményének is eleget tesznek: izgalmasak. Rejtélyes tárgyakat, érdekes figurákat és enigmatikus narratívákat kínálnak a nézőnek, s mindezt a néző számára többé-kevésbé ismerős térben teszik. Kósa János festményeinek főszereplői a hackerek, reprezentatív csoportképet fest róluk, fotografikus hűséggel ábrázolja nem mindennapi tevékenységeiket, sőt még múzsáikat is megörökíti. A hackerek az információs társadalom Zorrói, a digitális kultúra fenegyerekei, nem egyszerűen számítógépes kalózok, hanem a virtuális realitás korának szimbolikus figurái. Kósa hackereinek társai többnyire kiborgok, alkotójuk azonban nem "cyborg-fan", saját bevallása szerint "outsider" ebben a szubkultúrában. A többször is felbukkanó mementó, "Abhorreo ab aetate nostra" ("Nem szeretem ezt a mai világot") égisze alatt így nehezen eldönthető, hogy részletgazdag robotjai technofóbia vagy technofilia termékei.