Kovászna [antikvár]

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ Tisztelt Olvasó! Ez a szerény kötet, melyet ön most kezébe vesz, egy 1995-ben kiadott útikalauz bővített, aktualizált és kivitelezésben is feljavított változata. Úgy is fogalmazhatnánk: egy kisváros nagy vállalkozása olyan történelmi pillanatban, amikor „tágabb pátriánkba" az európai közösségbe már nem meghívólevéllel, útlevéllel, hatósági beleegyezésekkel, tucatnyi akadályokon át tudunk nehezen belépni, hanem egyszerűen csak valamiféle „névjegykártya" felmutatásával. Őszintén bevallva, mi nem is annyira kilépni szeretnénk a nagyvilágba, hanem annak örvendenénk, ha a nagyvilág figyelne fel a mi Ko-vásznánkra. Kiadványunk elsődleges célja, hogy lényegre törő, hasznos, aktuális információ-csomagot tehessünk vendégeink tarsolyába. Ebben a második kiadásban kell elmondanunk azt is, hogy röviddel az 1995-ös első változat megjelenése után Kovásznán bekövetkezett az „apokalipszis", mely drámai változásokat okozott városunk arculatán. Anno 1995. november 5/6. éjszakáján rettenetes jeges szélvihar pusztított végig vidékünkön. Másnapra virradóra, a ködök feloszlása után nehezen elhihető valóságra ébredt a város. Évszázados erdőink - városunk ékszere, büszkesége, koronája - a földön feküdtek. Több millió köbméter fenyőfa esett áldozatául a viharnak mindössze húsz perc leforgása alatt. Azóta sem csitult a szalagfűrészek sikoltozása a hegyek tetején, szakadatlanul folyik a tarvágás és a rönkök zajos fuvarozása. Egy évre rá, 1996 nyarán, az augusztusi kánikulában lángokba borult a földre tepert erdő, és a tűz átterjedt a szaporán dolgozó technikai műemlék, a Sikló gépházára. A gépész kétségbeesetten próbálta menteni a berendezést, de mindhiába. A szilfából készült fékek is kigyúltak, az épp deszkákat szállító állványkocsi elszabadult. Tüzes szekérként vágtatott alá a száz emeletnyi magasságból. És bár a szorgos kommandói gépészek a tűz kioltása után azonnal hozzáláttak a pálya, a drótkötél, a gépház, az állványkocsik helyrehozatalához, a százéves technikai csoda már többé nem tudott a hiteles, a régi, az Európában egyedülálló lenni. Nemsokára, 1999-ben le is állt a Sikló. Az utolsó fuvar emlékét, a jelen lévők néma döbbenetét már csak a filmfelvétel őrzi. A kovász-nai-kommandói technikai csodáért lelkesedök összefogása, a Sikló Egyesület önzetlen munkája, hogy a kisvasutat (turisztikai érdekes-