Kresz Albert [antikvár]

KRESZ ALBERT különös alakja a kortárs magyar fotográfiának. Életrajzából tudhatjuk: nem fotográfusnak készült; már évek óta gyakorló iparművész, amikor a fényképezést választja hivatásául. Miközben több mint két évtizede tanít (tanítványai közül nem egy ért el fényes sikert), számos közösség megbecsült tagja (alapítója), kellemes társasági ember, baráti köre kiterjedt, mégis, furcsa mód, úgy tűnik, útját közösségektől függetlenül, magánosan, öntörvényűén járja. A követendő irányt maga szabja meg. A fotográfiai divatok hidegen hagyják; a felszínes újításoknak nem gerjesztője, nem is követője. A másoknál gyakran tapasztalható eszközmánia (az újabb és újabb műszaki csodák kipróbálása) tőle távol áll. Bízik a hagyományos eszközökben, kipróbált módszerekben. Csöndben, hadakozás nélkül teszi a dolgát. A világra nyitott, érdeklődő ember, ugyanakkor elkötelezett fotográfus, aki szilárdan kitart hite, meggyőződése, az évtizedek alatt kialakított értékrendje mellett. Érdeklődése széleskörű. Otthonosan mozog a kultúra világában (ezt bizonyítják az írókról, zenészekről, képzőművészekről készített fényképei). Jártas a néprajzban, jó ismerője a paraszti világnak, a tárgyi kultúrának (szép példái ennek a temetői sírkeresztekről készített felvételei). Emellett gyakran vállalkozik elvont fogalmak képi megjelenítésére is (ide sorolható a két Lenni vagy nem lenni című kettős fénykép, valamint a Mementó, a Pletykázok, illetve a Találkozások című, négy felvételből álló sorozata).