Lágy vonal [antikvár]

Kérdem Alionát, mi az, hogy fotogram. Elmagyarázza - annyit értek meg belőle, hogy valami lerak az asztalra, aztán hol van fény, hol meg nincs. Talán mégis a lényeget mondta el? Nézem például ezeket a csillagokkal dolgozó hősöket - nagynak látszanak, nagyon nagynak, mítikus óriások, épp most rakják össze a világot, teszik a helyükre az égitesteket, kicsit igazítanak a távolságokon, csiszolnak rajtuk egy utolsót valami óriás-ronggyal. Világosság. Nézem ugyenezeket - Uramisten, ezek a megtört kis testek, ezek az alig egyben lévők, ezek az éjszakába meredő rabok, apánk a lágerben, legjobb barátai a másikban, a könnyektől néha kettőt lát az ember, a csillagok robbannak, változnak madárrá, változnak virággá, változnak emberré s viszont, tükrök, hasadások - sötét, sötét, sötét.