Latin-magyar diákszótár [antikvár]

Tájékoztató a szótár használatához Szótárunk elsősorban iskolai használatra készült. A gimnáziumi tankönyvek és segédkönyvek szóanyagán kívül tartalmazza a legfontosabb, az iskolában is olvasott klasszikus auktorok teljes szókincsét: feldolgoztuk Caesar, Catullus, (a levelek kivételével) Cicero, Horatius, Livius, Nepos, (a kisebb műveken kívül) Ovidius, Phaedrus, ifj. Plinius, Propertius, (a Históriáé kivételével) Sallustius, Tacitus, Tibullus és Vergilius műveit. Művünk kb. 17 300 címszó alatt mintegy 41 000 szótári adatot tartalmaz. A szűkre szabott terjedelem miatt szótárunkban néhány egyszerűsítést kellett alkalmaznunk. A szavak szófaji minősítését külön csak az adverbium és praepositio esetében adjuk meg, egyébként az részben a szavak formája, részben a jelentése alapján állapítható meg. A melléknevek alkalmi főnévi használatát - egyes esetekben - (a szófaji változásra való külön utalás nélkül) csak a melléknévi szócikken belül közöljük. Az adverbiumot önálló címszóként csak akkor vesszük fel, ha formája rendhagyó vagy jelentése nem következtethető ki a melléknév jelentéséből. Ha egy ige participium perfectuma önálló melléknévként is használatos (fokozható, adverbium képezhető belőle vagy önálló jelentésfejlődést mutat), külön címszóba került. Az igét, amelyhez tartozik, a címszó után zárójelben tüntetjük fel. Az ige tranzitív vagy intranzitív voltát csak akkor jelöljük, ha ugyanazon szócikken belül mindkettő előfordul, általában akkor is csak a ritkább használatot.