Latin nyelvkönyv [antikvár]

Hispánia népei a Kr.e. I. évezred elején törzsi keretek között éltek, városaik ekkor nem voltak. Földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s egyes vidékeken rezet vagy ezüstöt bányásztak. Az itt élö törzsek egy része különböző ibériai nyelveken beszélt. Ezeket a nyelveket nem tudjuk egyetlen ma ismert nyelvcsaládba sem besorolni. A félsziget középső részén élö keltibér törzsek nyelve az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó kelta nyelv volt. Hispánia földjére a Kr.e. 8. századtól települtek görögök és föníciaiak. Görögök alapították Saguntumot, és néhány kisebb várost. A föníciaiak nagyobb számban érkeztek, jól megvetették lábukat a félsziget déli részén. Ez a terület később a karthágói birodalom részévé vált. Jelentős volt a fémbányászat, azon belül is az ezüstkitermelés. Nagyforgalmú kereskedőváros lett Gádés, és Carthágö Nova. Utóbbit csak a Kr.e. 3. század elején alapították, de hamarosan a félsziget legnagyobb városává vált. Különösen fontos volt Hispánia Karthágó számára az I. pun háború után. Ekkor ugyanis elvesztette Korzikát, Szardíniát és szicíliai városait. A rómaiakkal kötött békeszerződés azt is előírta, hogy az Iberustól északra Karthágó nem terjeszkedhet. Viszont a folyótól délre nem volt minden az ő kezükben: Saguntum városa a rómaiak szövetségese volt. Hannibál, a karthágóiak hadvezére Kr.e. 218-ben ostrom alá vette ezt a várost. A rómaiak szövetségesük megtámadása miatt hadat üzentek, s így tört ki a tizenhat éven át tartó 11. pun háború. Hannibál elfoglalta Saguntumot, majd a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. Néhány évvel később a rómaiak Hispániában is partra szálltak, s hosszú, véres háborút vívtak itt is a karthágóiakkal. Végül egy fiatal hadvezér, Publius Comélius Scipiö vezetésével győzött a római hadsereg, s így lett birodalmuk része Hispánia keleü és déli része.