Bővebb ismertető
INTRODUCTION
Tu-no-ba avait exercé longtemps a 'la cour de Hué de hautes fonctions, car il était kttré et il avait subi avec succes les examens les plus importants. Tombé en disgrâce et appauvri par des spéculations malheureuses, il s'était retiré dans une propriété gérée par un de ses fils sur les confins de h, province de Qui-Nhône, dans le dessein d'y terminer sa vie au milieu du calme et du repos.
Tu-no-ba, malgré son grand âge, aimait a etre entouré de jeunes enfants, « comme, disait-il, le banian dont les hautes branches commencent a se dessécher aime a protéger les jeunes pousses qui croissent sur ses racines tordues et enchevetrées ».
Par suite d'un caprice qui étonnait, mais auquel nul n'aurait osé trouver a redire, ses préférences s'étaient peu a peu concentrées sur sa petite-fille Ti-ca, et il se complaisait a lui donner une instruction qui, d'ordinaire, est réservée exclusivement aux garçons.
C'est ainsi que Ti-ca, dont l'intelligence était vive, apprit d reconnaître plus de cinq mille caracteres, s'habitua a méditer sur les textes qu'elle parvenait a déchiffrer et prit le soin journalier de conserver par écrit les pensées que lui inspirait U spectacle de sa vie et de celle des autres.
L'ensemble de ces notes, que j'ai la bonne fortune de posséder a la suite de circonstances qu'il serait trop long de rapporter ici, forme un petit volume de feuillets écrits en caracteres chinois, souvent difficiles a interpréter ; pourtant, ces quelques pages, dont j'ai eu de la peine a conserver le style simple et l'agréable naiveté, méritent, malgré les défaillances de la traduction, d'attirer l'attention de ceux qui sont curieux de connaître une âme féminine annamite.
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.