Le pont des Arts Avril-Juillet 1997. [antikvár]

Az 1997-es évet a Francia Intézet a Francia Köztársaság Elnöke budapesti látogatásának jegyében kezdi, hiszen, bizonyos értelemben, Jacques Chirac nyitja az újesztendőben a Francia Intézet rendezvény-sorozatát. A Frankofónia ünnepén több ezer fiatal jön majd az ország minden tájáról (jelenleg csaknem ötvenezren tanulnak Magyarországon franciául), hogy találkozzék a Francia Köztársaság Elnökével, és meghallgassa a találkozón fellépő francia és magyar zenekarokat, együtteseket, zenészeket, köztük a les Rita Mitsouko nevű francia rock-zenekart. E látogatásnak és találkozónak az ad szimbolikus jelentőséget, hogy Magyarország épp mostanában kívánja szorosabbra fűzni kapcsolatait a frankofón országok közösségével. Magyarországnak a közelmúlt történelme nemigen adott alkalmat arra, hogy erősítse kapcsolatait Franciaországgal, 1990 óta mégis egyik kiváltságos tere a két ország közötti gazdasági, kulturális és intézményes együttműködés fejlesztésének. Ebből a szempontból a Francia Intézet - az egyetlen olyan intézmény, amely még a kommunista időszak alatt is változatlan intenzitással folytatta tevékenységét Közép- és Kelet-Európa országaiban - mind programjai nyitottságával, mind tartalmával páratlan fórumot teremtett a magyar és francia kultúra találkozásának és kölcsönös megismerésének. Kidolgoztuk a munka főbb irányvonalait, sőt, az utóbbi években nagyot léptünk előre: főképp a művészi alkotás, a zene, az európai filmművészet bemutatása és támogatása, az alkotóművészekkel való találkozási lehetőségek megteremtése terén. Mindamellett, amiképpen erről ez a mostani negyedév is tanúskodik, az a leghatározottabb törekvésünk, hogy - a nyitottság és a vendégbarátság jegyében - színes programokat, színvonalas szórakozást ajánljunk a közönségnek. Hogy csak egy példát idézzek, mindennek a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjával összhangban március második felére kidolgozott műsor is kézzelfogható bizonyítéka, amely a barokk vagy romantikus zene és a legújabb színházi kísérletek mellett a videó alkotásokat és a modern zenét sem felejtette ki kínálatából. De a pezsgő szellemi vagy irodalmi viták sem hiányozhatnak a Francia Intézet programjából. Ezek jelentőségét éppúgy emelik a francia meghívott előadók, mint a régen várt találkozó, amelyet a sokarcú, immár Franciaországban is jól ismert magyar író, Szentkuthy Miklós életművéről fogunk rendezni. A Francia Köztársaság Elnökét szívesen látjuk ezeken az izgalmasnak ígérkező és nagy lelkesedéssel előkészített rendezvényeken, akárcsak magyar vendégeit, valamint minden olyan nemzedéket, amely érdeklődik a francia és magyar kultúra egyre erősödő és egyre szerteágazóbb kapcsolatai iránt. BEVEZETŐ Ahogyan a nosztalgia, a híres aforizma szerint, már nem a régi, a Magyarországi Francia Intézet sem ugyanaz már, mint amilyen volt idestova ötven esztendeje. Mert a Magyarországi Francia Intézetet éppen ötven esztendeje, 1947. június 13-án avatták fel, Louis Aragon és Eisa Triolet jelenlétéken, akik "bármily nagy írók voltak is, sok gondot okoztak vendéglátóiknak" - emlékszik vissza Paul Bouteiller, aki ebben a számban meséli el, milyen izgalmas feladatot kapott annak idején, amikor, mint az École des Chartes fiatal diplomását és az ELTE francia tanszékének frissen kinevezett lektorát, felkérték, hogy szervezze meg az újonnan létesített Francia Intézet könyvtárát. Raymond Warnier lett az igazgató. Ekkor vette kezdetét a Francia Intézet eleinte kissé kaotikus élete, amely a kommunizmus legnehezebb éveiben úgyszólván csak a könyvtárra korlátozódott, mivel semmiféle művészi tevékenységet nem lehetett folytatni a falai között De fennmaradt, méghozzá egyedül Közép-Kelet-Európában, miután a többi Francia Intézetnek másutt mindenütt be kellett zárna a kapuját. A legvakmerőbbek, a szabadság mámorának drogosai, a lelkes franciabarátok még emlékeznek ezekre az évekre, amikor csak a fal mellett osonva és csak divatjamúlt ruhákban lehetett átlépni a Wurm utcai, a Károlyi utcai, Szép utcai vagy Szekfű utcai ház küszöbét - ezek voltak a Francia Intézet egymást követő címei. A gazdasági nyitásnak, valamint a magyar-francia politikai kapcsolatok fejlődésének eredményeképpen, amelynek François Mitterrand 1982-es hivatalos magyarországi látogatása adott újabb lendületet, végre megszületett a döntés, hogy a Duna-parton, az 1944/45-ös év szörnyű telén lebombázott egykori francia követség helyén kell felépíteni azt az épületet, amely az újra megtalált barátságnak lesz a jelképe. A Fo utca és a Bem rakpart sarkán horgonyzó hajó, amelynek építése a nyolcvanas évek legvégén kezdődött, és 1992-ben fejeződött be, Georges Maurios építész tehetségét dicséri. Az épület jól illeszkedik a Víziváros ódon hangulatához. Még Pierre Székely tavaly decemberben felállított vörösgránit-szobra is harmonikusan tölti be a folyó felé megnyíló teret. A rendezvények magas száma, a Médiatárban rendelkezésre álló könyvek, valamint a francia nyelvtanfolyamok mind-mind arról árulkodnak, hogy milyen szerves része lett a Francia Intézet a magyar szellemi életnek. Ezt a jeles évfordulót más magyar intézményekkel karöltve szeretnénk megünnepelni: a Filmarchívummal és a Tavaszi Fesztivállal tavasszal, ősszel pedig néhány múzeummal és színházzal. Látványos és izgalmas találkozókra hívjuk tehát a Francia Intézet látogatóit az elmúlt fél évszázad jegyében, olyan találkozó-sorozatra, amely méltó tiszteletadás lesz az újra megtalált időnek. ans de l'Institut f,anciau Jean-Luc Soulé Français en Hongrie ' lntéaet a Francia Intézet igazgatója