Lengyel zászló a Duna mentén [antikvár]

ELOSZO 1965 óta lakom Magyarországon, de nem azonnal kapcsolódtam be a magyarországi lengyelség életébe. Valamikor a hetvenes évek vége felé kezdődött. Elsőként az 1978-as évet őrizte meg emlékezetem, amikor - mint Budapesten élő lengyel költő - meghívást kaptam a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület székhelyére, hogy az egyesület fennállásának 20. évfordulója alkalmából nyissak meg egy lengyel könyvkiállítást. A később ismétlődő szórványos kapcsolatok valamint annak ellenére, hogy időközben tagja lettem a Bem Egyesületnek, még mindig inkább a saját utamat jártam, s lengyelországi kötődéseim -családi, szakmai: a mezőgépesítési és szépirodalmi téren - továbbra is személyes kapcsolataimra támaszkodtak. Változást csak a kilencvenes évek eleje hozott. Mint a budapesti Lengyel Információs és Kulturális Központ igazgatója meglepetéssel hallottam azt a véleményt egy magyarországi lengyeltől, miszerint a lengyelség tagjait itt nem látják szívesen, mert a központ csak a magyarokat szolgálja. Nem sikerűit megállapítani, hogy a múltban mikor és milyen körülmények között alakulhatott ki ilyen téves megítélés, hiszen közvetlen elődöm Tadeusz Olszanski volt aki a II. világháborúban fiatalemberként Balatonbogláron tanult, tehát boglárinak számított s mint ilyen, nyitott volt a magyarországi lengyelség felé. Ennek ellenére a Lengyel Intézetről tovább terjedt a negatív vélemény Annak érdekében, hogy ennek a vélekedésnek a helytelenségét, de legalábbis időszerűtlenségét bebizonyítsam, különösen szorosra fűztem kapcsolatomat a Bem Egyesülettel. Héjj Aldonával, az Egyesület elnökével közösen működési tervet dolgoztunk ki annak érdekében, hogy minél több itteni lengyelt kapcsoljunk az intézethez, és együtt utaztunk vidékre, a lengyel központokba művészi programokkal. Ezekből az utakból különösen egy maradt meg az emlékezetemben: Emőd és Istvánmajor, mert magyarországi lengyel falut akkor láttam először. A lengyelség életének szempontjából a legnagyobb és legradikálisabb változásokat az utóbbi tíz év hozta. 1994-ben a Bem Egyesület alelnöke, a következő évben a budapesti Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke és egy hónappal később pedig az Országos