Levélszerinti oktatás a német nyelv magánúton való tanulására (nem teljes) [antikvár]

A német nyelv ismeretének haszna, szükségessége: Volt idő, mikor minden hazafias érzelmű magyar ember idegenkedett a német nyelvtől. Ez idegenkedés annál mélyebb gyökeret vert, minél inkább törekedtek nemzeti nyelvünket háttérbe szorítani és a németet honosítani meg magyar földön. De alkotmányos életünk átalakulásával e törekvés megszünt. Nemzeti nyelvünk a legörvendetesebb virágzásnak indult. A magyar nyelv minden tanintézetben köteles tantárgygyá vált s így nem igen messze van már az az idő, a mikor minden honpolgár érteni, beszélni fogja a hazai nyelvet. Nincs már tehát okunk a német nyelvtől idegenkednünk, sőt ellenkezőleg már politikai és társadalmi viszonyaink is feltétlenül követelik, hogy nemzeti nyelvünkön kivül ama nemzetnek nyelvét is értsük, a melylyel folytonos testvéries érintkezésben vagyunk. Ezenkivül üzleti és különösen műveltségi szempontból is mindenki azon van, hogy megszerezze annak a nyelvnek ismeretét, melyet nemcsak a szomszéd Ausztriában és egész Németországban, hanem a világ egyéb nagy és tekintélyes államaiban is beszélnek. Nehézségek a német nyelv megtanulásánál: Elvitázhatatlan tény, hogy a német nyelv alapos megtanulása, főképen magyar ajku tanulóknál, tetemes nehézségekkel jár. Ilyen nehézségekként csak a szórendet és a főnevek nemét említem fel. Azonban mindezekkel könnyen meg lehetne birkózni, ha alkalmas segédhaddal lépnénk a küzdő térre. Ámde segédhadaink, ti. i. e. szakmába vágó tankönyveink, különösen magántanulók számára írt német nyelvtanaink, oly gyengék, hogy azokkal egyáltalában nem lehet boldogulni, miért is a tanuló mindjárt kezdetben is csak egykedvűen fog a tanuláshoz, későbben ellenszenvvel tanul, míg végre türelmét vesztve, végképen cserben hagyja a »germanizáló sógort.« »Nehéz nyelv az a német nyelv, sopánkodik, nem tudom azt megtanulni sohasem, nyelvmestert meg nem akarok, nem is birok magam járatni, mert nem érek rá, hogy magamat »kitűzött órákhoz« kössem; azután nem is futná ki; azonkivül csak egy gyermekkorban lehet valamely nyelvet sikerrel megtanulni« stb. Bizonyos tekintetben, mint már föntebb is említém, igaza van ugyan, de határozottan tévesnek kell mondanom azt a nézetét, hogy csak gyermekkorban lehet valamely nyelvet tökéletesen megtanulni. Ellenkezőleg csak felnőtt, korosabb, azaz kifejlettebb eszű és czéljukat világosan felfogó egyének birják átérteni az idegen nyelv eltérő sajátságait, birnak kellően behatni a nyelv szellemébe és birják így aztán a nyelvet jó sikerrel megtanulni. Ezen psychologiai elveken alapuló állításomat számos évi működésem alatt szerzett tapasztalataim igazolják. Tehát nem itt a dolog bibéje. A nehézségek csakis a tankönyvek hiányos voltában rejlenek. »Nyelvészeink többnyire a vinczellérekhez hasonlítanak, kik a bort termesztik és sajtolják, de önmaguk nem iszszák.« (Weber, Demokrit.)