Liszt Ferenc hagyatéka I. [antikvár]

Előszó A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Zeneakadémia) rendkívül értékes Liszt-gyűjteményt mondhat magáénak. E gyűjtemény alapját maga Liszt vetette meg, aki a Zeneakadémia megnyitásától, 1875-től annak elnöke volt, s egészen 1886-ban bekövetkezett haláláig minden évben néhány hónapot Budapesten töltött, hogy a zongora tanszak legkiválóbb növendékeit oktassa. Lakása is a Zeneakadémián volt, kezdetben a Hal-téri, majd 1881-től az újabb. Sugárúti épületben. Liszt saját óhaja volt, hogy halála után könyvei, kottái, budapesti hangszerei a Zeneakadémia tulajdonába kerüljenek. A Zeneakadémia mindig is feladatának tekintette Liszt emlékének ápolását, hagyatékának megbecsülését. Igazgatói, tanárai - sokan közülük Liszt egykori barátai, tanítványai, mint például Mihalovich Ödön, Hubay Jenő, Thomán István — kották, levelek, könyvek, emléktárgyak ajándékozásával bővítették a Liszt-gyűjteményt. 1925-ben, amikor a Zeneakadémia fennállásának félszázadosjubileumát ünnepelte, felvette Liszt Ferenc nevét, és megnyitotta első Lisztemlékszobáját, melyben a nagyközönség elé tárta Liszt könyv- és kottatárát, leveleit, hangszereit, valamint a vele kapcsolatban összegyűjtött tárgyi emlékeket. A többször átrendezett anyag egy része ma (1984-ben) két kisebb teremben található az 1907 óta működő Liszt Ferenc-téri épületben. A tervek szerint Liszt születésének 175., halálának 100. évében, 1986-ban Liszt-múzeum nyílik abban az épületben, mely 1879-től 1906-ig otthont adott a Zeneakadémiának a Sugár-úton (ma: Népköztársaság útja 67. bejárata: Vörösmarty utca 35.) Itt, Liszt egykori lakásában méltó helyére kerül majd a Zeneművészeti Főiskola Liszt-gyűjteménye. A nagy értékű gyűjtemény feldolgozásában kiemelkedő érdemeket szerzett dr. Prahács Margit (1893-1974) zenetörténész, aki 1928-tól 1961-ig, nyugalomba vonulásáig az intézmény könyvtárának vezetője volt, s még azután is, egészen haláláig, a Liszt-emlékszobák gondozója. Prahács tudományos munkássága, mely kezdetben általános (zeneesztétikai, bibliográfiai, stilisztikai) problémákat érintett, egyre inkább Liszt életének, alkotóművészetének elmélyült kutatására specializálódott. Kiváltképp a vele kapcsolatos, forrás értékű dokumentumok feltárását tartotta fontos feladatának. Legjelentősebb publikációi e területen: „Kiadatlan és ismeretlen Liszt-levelek a Zeneművészeti Főiskola levéltárában" (Zenetudományi Tanulmányok