Literary Anthology of Visegrad 4 Countries [antikvár]

Legyünk őszinték: ki ne szeretné meglesni a szomszédot? Megtudni, mi jár a fejében? Vajon hogyan látják ők, a csehek, a magyarok, a lengyelek, a szlovákok önmagukat? És hogyan látnak bennünket, cseheket, magyarokat, lengyeleket, szlovákokat? Mit gondolnak, miről beszélnek, miről írnak? Az irodalom lelke a nyelv. A nemzeteké az irodalom és persze a többi művészet. Itt fortyogunk együtt Európa közepén, mi, a Visegrádi Négyek, és olykor nem értjük egymást, mert csak kevesen beszéljük a többiek nyelvét, töredékesen ismerjük irodalmát, művészetét, így hát felületesen ismerjük szomszédaink gondolatait is. A régi, kötelezően testvéri kötelékek elkoptak, az új, szabad és önkéntes kapcsolatok lassan formálódnak. Elvben mindannyian biztosak vagyunk abban, hogy szükségünk van egymásra, tehát minél alaposabban meg kell ismernünk a többieket. A gyakorlatban sokkal több energiát fordítunk arra, hogy kultúránkat eljuttassuk nyugatra, mint ide, a szomszédba. Ez a kortárs irodalmi antológia, a Visegrádi Négyek közös vállalkozása ezen szeretne változtatni. Hiszen mégiscsak jó tudni, mi történik a közös határok, a közös szobafalak túloldalán. Sőt, izgalmas. Az antológia szerkesztői országonként három-négy új, a kortárs irodalmat reprezentáló elbeszélést gyűjtöttek egybe, majd valamennyit lefordíttatták a résztvevő országok nyelvére - továbbá angolra. Mert biztosak benne, hogy nem csak mi vagyunk kíváncsiak egymásra, hanem mások is ránk, amikor így együtt mutatkozunk.