Lőrinczy György 1935-1981 [antikvár]

Tegyük lehetővé, hogy a dolgok, c, csak behatárolná őket különböző vélemények rendszerébe I, hogy ez a jelentél érvényesülhessen bármiféle magyarázó terápia ellenére is. amely Alain Robbe-Grillet A LÁTHATÓ ÉS NEMLÁTHATÓ ALLEGÓRIÁJA Az 1960-as és 1970-es évek radikalizmusa Nyugat-Európában és Amerikában a művészet jelentését és értelmét is megkérdőjelezte. A művészet új kifejezési formákat keresett, amely szakítana a műfajok hagyományával. Ez a 'kritikai korszellem' abból a vágyból fakadt, hogy a művészet gyakorlata is kövesse a valóság aktuális, modem felfogását. Egyre több művész került a fotográfia vonzásterébe, mivel az nyilvánvalóan, majdnem empirikusan kapcsolódik a világhoz. A fotográfia - általános felfogás szerint - objektíven tükrözi a világot, ezért egyik legalapvetőbb eszközünkké vált kapcsolatainkban. Ugyanakkor, hogy mit jelent ez az objektív világgal való viszony és maga az 'objektivitás' mit határoz meg - kérdések, amelyek a fotográfia alaptermészetére vonatkoznak - mindig szubjektív és bizonytalan marad. Egy ideig az amatör fotó, vagy snapstiot elfogadottá váll a művészetben, mint közvetlen és nem komponált 'nyers' valóság Azonban bármennyire technikailag hiányosnak, vagy éppen tökéletesnek ítélünk meg egy formai megközelítést, a létrehozott kép mindig a kapott információk és személyes viszonylatok feszültségét tükrözi. A realitás és szubjektivitás, vagy ha úgy tetszik, a látható és a nemlátható viszonyának összekapcsolódásakor a két dimenzió közös metaforájaként egy image születik, Lörinczy György 1935-ben Budapesten született és 1981 -ben New York-ban halt meg. Magyarországon az 1960-as évek elején, amikor első munkái kiállításra kerültek, ebben a még hemnetikusan elzárt érában, a képzőművészet és fotográfia kategóriája élesen elkülönült. A fotográfia területén nem igazán létezett megalapozott szakmai kritika. Általában a hivatalos fotóesztétika a konzervatív, kispolgári értékeket képviselte az állam által támogatott szocreál szolgálatában. A kérdés, amit önmagának feltett - hogy .Mi az image" és különösen annak nehezen megfogható természete - alkotta Lörinczy munkásságának lényegét. -Hogyan tükrözik érzékeink a vatóságot, és hogyan változik bennünk a valóság élménye a fotografikus ábrázolásmód hatására? Pontosabban, mily módon válik a } része - képzetté, formális és konceptuális ideák hordozójává? Lörinczy kiindulópontja a fotográfia, amelyet a va/óságba vetett hittel és olyan filozófiai hozzáállással közelített meg, amely kívül esett az általános fotográfiai tradíción. Szemlélete nem romantikus és nem empirikus, hanem a világ és az ész közötti kapcsolatra irányuló érdeklődés, amely kapcsolat jelenti számunkra a 'valóságot'. Lörinczy Image koncepciója a dolgok fizikai tulajdonságát hangsúlyozta, ugyanakkor arra törekedett, hogy a tárgyiasság a jelentés tágabb dimenziójában jelenhessen meg. Fekete-fehér fotográfiái az anyag formai gazdagságát hangsúlyozzák közeli fókuszban, vagy erősen kinagyított kő, fa, olajcseppek, stb, részletein keresztül. A képek tárgyilagos egyszerűsége megközelíti az absztrakt ábrázolást anélkül, hogy anyagszerűségük elveszne