Louise McCagg [antikvár]

"Minden arányosan kisebb hozzám" - írta a felnőtt József Attila gyermekkorának világára gondolva. Ez a mondat jut eszébe a személőnek, amikor megpillantja Louise McCagg kicsi szobor-fejeit: valamennyi arányosan kisebb... Mihez is? Hozzánk? Más szobrokhoz? A modellekhez kell-e viszonyítanunk őket, vagy önmagukban, egy, a miénktől különböző lépték-rendszer elemeiként kell elfogadnunk? A válasz nem könnyű; maguk a művek sem könnyítik meg: Louise McCagg rátartian és nagyvonalúan hagyja lebegni a néző képzeletét, gondolatait a különféle arányrendszerek peremvidékén, nem zárva le véglegesen a közöttük húzódó határokat. Új műveiben a szobrászat egyik klasszikus, "egzisztenciális" problémájával foglalkozik, az arány, a méret kérdéseivel. A munka során egy speciális alga-vegyületet, gipszet, papírmasszát használ, ezek a formák anyagai. A plasztikai gondolkodás anyaga: az arány; célja a mesterlövészek biztonságával eltalált méret, amely nem centiméterekkel, hanem a vizuális kép belső logikájával és meggyőző erejével mérhető.