MACTOR [antikvár]

Bevezető A döntéshozók és szakértők a szélesebb figyelmet keltő, megoldandó problémákat leginkább stratégiai tervekbe ágyazottan vizsgálják. A problémákról gazdaságpolitikai vita zajlik, amely politikai is, azaz értékítéletektől, érdekcsoportok hatásától, politikai álláspontoktól sem mentes. A viták során jogosan vetődik fel a potenciális partnerek - támogatók és ellenérdekeltek megléte. Az érintettek azonban a potenciális partnerek és ellenérdekeltek „leltározásán" túl ritkán próbálják a hozzájuk kapcsolódó álláspontokat, erővonalakat elemezni vagy mérni. A döntéshozók, érdekeltek szabály szerint egy, vagy több gazdasági elemzést is rendelnek a stratégiai célokkal kapcsolatban, amelyek többé - kevésbé reális képet mutathatnak a lehetséges eredményekről, bizonyos feltételek teljesülése mellett. Az elemzésekkel kapcsolatban ott kezdődnek a problémák, hogy a társadalmi, vagy régió szintű összetett kapcsolatok már alig átláthatók egyszerű parciális elemzések (amelyek lényegében a trendekre, ciklusokra és hasonlókra épülnek) alapján. Ezen túl a közgazdasági elemzés, de különösen a sok résztvevős, soktényezős, és több célfüggvényes társadalmi problémák elemzése nem szólóműfaj. A problémák összetettsége gyakorlatilag kizárja, hogy egy közgazdász, közgazdász csoport, vagy egy résztvevő szakértői gárdája egy ilyen méretű problémát egymaga átlásson, számolva a nehezen mérhető társadalmi kapcsolatok hatásaival is. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a közgazdasági irodalom is az emberek által vallott értékek felé fordult. Úgy tűnik, ezek egy része jól magyarázza az intézményeket, de ezen túl is bírnak a sikerességre, vagy sikertelenségre vonatkozó magyarázó erővel. A klasszikus tőke fogalom mellett megjelenik a „társadalmi tőke" fogalma, ami az emberek közti társadalmi együttműködést (kooperációt) i!,)'; 7