Madách tragédiája a világ nyelvein és a színpadon [antikvár]

A témához kapcsolódó legfontosabb forrásmunka Németh Antal Az ember tragédiája a színpadon című műve, mely a Székesfőváros kiadásában 1933-ban jelent meg Budapesten. Ebben a kötetben az ősbemutató évétől, 1883-tól 1933-ig követte nyomon a Tragédia hazai és külföldi bemutatóit, tervezett bemutatóit és különböző adaptációit gazdag forrásanyag felhasználásával és értékelésével. Ötven év színpadi látványának megidézését a Színről színre (Látványtervek Az ember tragédiájához) című kötetben közölt tervek segítik. Az ő művének folytatása Koltai Tamás 1990-ben, azonos címmel publikált kötete, mely részben Németh Antal kézirata és anyaggyűjtése alapján folytatja a Tragédia színpadi pályafutását 1933 és 1968 között. Az alapművek sorába tartozik az Irodalomtörténeti Füzetek 53. sz. kötete, Kántor Lajos Százéves harc Az ember tragédiájáért (Bp., 1966.) című könyve, mely összefoglaló áttekintést nyújt a Madách-irodalom és kutatás száz évéről. Itt kell megemlítenünk Horváth Árpád két fontos tanulmányát is a Tragédia színrevitelével kapcsolatos nézeteiről: Az ember tragédiája a színpad szempontjából (1931) és Madách a színpadon - Ötven év margójára (1934) címmel (In: H. A. Modernség és tradíció. Színházi írások. Bp., 1982.) Jelen album díszlet- és jelmeztervei közel száz év szcenikatörténetéről adnak keresztmetszetet, ezért a bibliográfia kezdő időpontját úgy választottuk meg, hogy az ősbemutató centenáriumához kapcsolódva minél teljesebb képet alkothassunk a Tragédia színpadi pályafutásáról. A válogatott könyvészeti összeállítás a történeti visszatekintés mellett az elmúlt tizenöt év bemutatóit is közli kritikák tükrében. Nem tekintettük feladatunknak ebben a bibliográfiában a szövegkiadások, fordítástörténet és más, az irodalomtudomány tárgykörébe tartozó művek számbavételét. Csak megvalósult színházi előadáshoz kapcsolódó fordításokról szóló publikációk kerültek felvételre. Kötetünk jellegének megfelelően elsősorban a Tragédia színrevitelével kapcsolatos irodalom közlését tartottuk fő szempontnak.