Magyar-angol és angol-magyar kéziszótár I-II. [antikvár]

m Tudnivalók. A helyes angol kié|tést csak hallás j útján, hosszú gyakorlattal lehet elsajátítani, báímely szótár erre nézve csak általános tájékoztatást adíikt. E szótárban az angol szavak kiejtését szögletes zárójelben közöljük. A kiejtés megjelölésénél li ^, • arra törekedtünk, hogy e jelöíés minél egyszerűbb legyen és ezért az angol nyelv hangjait, amennyire lehets^es, magyatf betűkkel jelöltük. A kiejtés-jelölésben tehát az a, i, u betűk a megfelelő magyar rövid hangzókat jelentik. M ácezet a magánhangzók hosszúságát jelöli, az á, é, í, 6, ú tehát nagyjában úgy éften-dök, mint a magyarban. A nyllt és a zárt e pontosan meg-különböztetendők egymástól. Szótárunkban az e betűvel a magyar nyílt e-nek megfelelő rövid angol h^got jelöljük (ezt a hangot ejtjük pl. a magyar el, vele szavasan). A dűlt e pedig a magyar zárt e-nek megfelelő rövid hangot jelenti (ez a hang van meg pl, a magyar meg, le yagy a német $8ett, SSelt szavakban). Az á és az é a hosszá;a és hosszú e hangokat jelölik. A ctólt a I?jétű a r^fyaf öííiak megfelelő rövid angol hártgot ^lelölij e hang ma^^l^ olyan, mint a német rövid a a bag, njonn szavakban;- csakhogy valamivel nyíltabb. Az ő;vej jel^t Jang nem ajnsgystf ^te