Magyar-angol/angol-magyar kisszótár [antikvár]

Előszó Bevezetésül e szótár használói számára álljon itt egyetlen tanács, ahhoz, hogy valóban eredményesen használhassák e szószedet anyagát. Nevezetesen: hogy sose feledjék, amikor kezükbe veszik ezt a könyvet, hogy a sikeres használathoz nélkülözhetetlen az Önök figyelmessége és türelme is; vagyis soha ne elégedjenek meg az első megoldással, az első fellelt szóval, vegyék a fáradtságot s mindig keressenek egy bizonyító, második megoldást is, esetleg épp a szinonimák között - s mindig ügyeljenek az írásjelekre, a legapróbb pontra, vesszőre is, mert a szótárszerkesztés szabályai szerint bizony olykor egy-egy vessző, vagy a zárójelek alakja -hosszú magyarázó sorokat képes helyettesíteni, s ügyeljenek arra, milyen fajú szót keresnek, főnevet, melléknevet, igét, határozószót - hogy mindig pontosan tisztázzák, mit akarnak kifejezni. Ti., hogy pl. ne azt mondják „én futás vagyok" (I am running"), mikor azt akarják kifejezni „futó vagyok"(I am runner). Csak a figyelmes és türelmes szótározás segítheti Önöket hozzá ahhoz, hogy mindig biztosan megértsék Önöket, s hogy majd egyre inkább képessé váljanak ne csak szavakat keresgélve beszélni, írni, hanem - gondolkodni is aZ adott idegen nyelven, a jelen esetben angolul. Mert ez a végső cél, s míg ezt el nem érik, addig kell használni ezt a kis szótárt, de még egyszer: soha nem feledve, hogy a megfelelő szó kikereséséhez érdemes segítségül hívni egy alapfokú magyar nyelvtani tudást is, az igeidőkről, a szófajokról, vagy pl. az elöljárók s a magyar szóvégi ragok különbségéről és azonosságáról. A figyelmes olvasás megkönnyítésére szolgálnak a szótár rövidítései is, lásd a következőkben.