Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága 32. Nemzeti Nagygyűlése és a Brit-Magyar Neurológusok Szimpóziuma [antikvár]

Az affectiv kórképek (depressiok) diagnosticai lehetőségei és nehézségei MAGYAR ISTVÁNAz affectiv kórképek sokirányú elágazásai közül a jelen referátum a depressiok és ezzel rokon ill. kapcsolatos kórképek diagnosticai nehézségeivel kiván foglalkozni.A lehetőségek három irányúak:1.a klinikai adatok;2.a biológiai problémák;3.a psychológiai adatok értékelése.A leírt három kiterjedés közül a klinikai adatok a leg-kimunkáltabbak. A Griesingeri egységpsychosis leírása után Maudsley (1968) volt az első, aki részleteiben adta a kórkép vázlatát és ezóta - egészen a jelen napjainkban ismert RCD, DSM és ICD klinikai leírásokig egyre finomultak a kórképről alkotott elképzelések. Ma sem egészen tisztázott azonban az alábbi diagnosticai egységek összefüggései és hovatartozásuk kérdése. Ilymódon adott a kérdés:a.depressio önálló kórkép;b.a schizoaffektiv kórkép hovatartozása;c.a szorongásos betegségek és a depressio kapcsolata.Ezek klinikailag elkülönülhetnek, de a szoros kapcsolatuk is lehetséges és együttállásuk egy azonos kórforma lehetőségét felvetik. E kérdés ma csak és kizárólag a klinikum alapján dönthető el és ehhez kell alkalmazni a therápiás meggondolásokat is.A biológiai adatok sok értékes tényezőt tártak fel, azonban ma ez még nem nevezhető differenciális lehetőségnek (nem is beszélve ezek anyagi vonzatairól) így csak a serotonin, a noradrenalin, GABA és más receptorok elméletére utalnék.A psychológiai tesztek sok értékes adatot hoztak felszínre (pl. a szorongás tesztek, a Beck, a Zung, a Hamil-ton stb.) mindezek azonban a klinikum nélkül nem értékelhetőek.Összegezve a klinikai, irodalmi, biokémiai és psychológiai adatokat, e látszólag egységes, mégis sok terjedelmű kérdésben a legmegbízhatóbb eligazodást a klinikai kép precíz elemzése adhat és - véleményem szerint - a depressiok nagy családja befoglalja magába mindazokat a képeket, melyek témámat képezik.