Magyar kézművesség - 2010 [antikvár]

BEKÖSZÖNTŐA templomba járás, szertartás, áhítat, könyörgés, bűnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól,mind Istenhez vezet." (Weöres Sándor: A vallásosságról)Újabb évi seregszemle ideje érkezett el a magyar kézművesség számára. Mindig örömmel üdvözlöm az általános és tematikus müvek alkotóit, leginkább ragyogó irányítóikat, a tárgyszerű és mindig aktuális témaábrázolást.Idén a téma az egyházmüvészet, melynek sokszínűségét hazánk földrajzi helyzete, a kelet, nyugat határán megtelepedett, és idáig vándorló magyarság óriási tapasztalata tette ilyen gazdaggá. Szent István királyunk a nyugati kereszténységet választotta a keletivel szemben, de a keleti egyház művészeti hatása ma is élő, gondoljunk csak a szentendrei ikonosztázra és az itt megjelenő ikonokra. A katolikus egyház fantasztikus épületeiben a liturgia által szabályozottan gazdag formái, tárgyai, az oltárok, pompás faragványaikkal, festményeikkel ma is megragadóak. A papok kazulái (miseruhái), csodálatos anyagukkal, aranyhímzésekkel, a drágaköves, építészeti elemekkel díszített remekművű kelyhekkel, a művészet évszázadainak őrzői, a híveknek a hit és az egyház hatalmát sugározták. Öröm ezek hatását ma is látni.Mint Sárospatakról származó embert, különösen boldoggá tesz az úri-himzéses" Urasztal-terítők megjelenése. Különösen meghatott a pataki fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna évfordulójára készült református úrasztal-terítő. A példát szolgáltató, általa és tanítványai által készített eredeti darabok a sárospataki református gyűjtemény legbecsesebb tárgyai.Különleges darab a hagyományos (tirpák) templomi ünnepi szertartás kezdetét jelző csengő is. A kiállítás egy része Pécsett kerül bemutatásra, Európa Kulturális Fővárosában, ahol római kori ókeresztény bazilika, keresztény templomok, török dzsámi és minaret hirdetik az egyházak ökumeniáját. így nem csoda a rézből készült hanuka (kilenckarú gyertyatartó) megjelenése sem a kiállításon, hiszen a zsidó vallással népünk már honfoglalás előtti vándorlásai során is megismerkedett.Dicsérnünk kell azonban azokat is, akik nem egyházművészeti témákat választottak, de ismét kiváló tárgyakat alkottak. Egyre magasabb színvonalon készültek a ruhák, népviseletek, faragványok, kerámiák, ékszerek, rajzok, festmények és apróbb, de nem jelentéktelen dísztárgyak, mindennapi életünk szépítésére, gazdagítására.Köszönet érte mindenkinek, és őszinte szívvel ajánlom a kiállítást!Dr. Szatmári Sarolta főtanácsos-muzeológus Magyar Mezőgazdasági Múzeum