Magyar lírai költészet [antikvár]

ElőszóA magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül kevés haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakokra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." (Sir John Bowring)Sir John-nak igaza van. A magyar nyelv nem hasonlítható más nyelvekhez, kifejezőkészsége és szógazdagsága kiemelkedően magas. Talán ezért van az, hogy csak nagyon kevesen tudják tökéletesen elsajátítani a nyelvet, szokatlan kiejtésével együtt. Ezek a tényezők és a magyar versek szeretete ösztönzött már korábbi munkáimban is, hogy megpróbáljam hozzáférhetővé tenni az angol nyelvet beszélők világának a magyar irodalom remekeit. Próza fordítására soha nem vállalkoztam, viszont a költészet gyermekkorom óta gyenge pontom.Ebben a kötetben nem csak már elhún)^ költők versei találhatók, hanem (igaz kis számban) kortárs költők versei is megjelennek. Ennek oka elsősorban az, hogy szeretem a kötött versformákat és kevésblé kedvelem a 20. század eleje óta mind gyakoribb ún. szabad verseket, ahol alig van rím, alig van versmérték és a gondolatok szabadságán van a hangsúly. Magam részéről ezt együtt megtalálom a 19-20. század magyar költészetében, kedvenc költőm Ady (ez kiderül a kötetben lévő versek részarányából is!), mindez nem zárja ki, hogy kiválasztottam néhány ma is élő kortársam művét is és remélem, hogy az olvasó ezeket is élvezettel forgatja majd.Jó szórakozást!Budapest, 2020. decemberTomschey Ottó