Magyar nyelv I. [antikvár]

BEVEZETŐ Oelen tankönyvünk az 1966-ban közzétett "IMa-gyar nyelvkönyv", valamint az 1970-ben megjelent "Kis Magyar Nyelvkönyv" szellemi örököse. Az akkoriban közzétett nyelvkönyv kiséflet volt a modern nyelvészet által vezérelt tananyag pedagógiai felhasználására. A tananyag centrumába új típusú roon-datnyelvtant állitott, a leirójellegií tanszövegeket dinamikus beszédszituációkkal cserélte fel és az oktatás lényegének a gyakorlást, a jelenségek automatizálását tekintette, A hagyományos oktatás sorrendje helyett /szöveg bemutatása, leforditá-sa, elmondatása/ újfajta sorrendet állított fel /szövegbemutatás, mint fonetikai gyakorlás, körülbelüli megértés, a szövegnél lényegesen terjedelmesebb automatizációs gyakorlatok szelektív elvégeztetése részint drillek, részint szituatív keret formájában - s végül a szöveg feldolgozása/. A szerkezeti-mű'veleti grammatikai modell - természetesen - akkori fejlettségi szintjének megfelelően szolgált a tananyag keretéül, de a memóriában könnyen tárolható alapsémák gyors és hatékony transzformációit tekintette a gyakorlás alapjának, így a grammatikai modell egyszerre szolgált tananyagkeretül és gyakorlási alapelvül. Az akkori nyelvkönyvek kisérleti jellegűek voltak s 1965 óta a nyári egyetemeken és a. TIT szemeszterein használtuk azokat.'E tapasztalatok alapján született meg jelen tankönyv,amely azok szellemét tükrözi, de lényegében uj alkotás. MÍg azonban azok csak az alap- és középfokot dolgozták fel, a jelen tananyag a kezdettől a felsőfok-