Magyar nyelv II. [antikvár]

I. 1. 1 e c k e PROZÓDIA 1/ Tanuljuk meg a daltt Ha lehet, énekeljük! Jobb lesz a kiejtésünk. Szánt a ba-bám, csi-reg-csö-rög sej-haj a já-rom. Szánt a ba-bára a be-ne-de-ki ha-tá-ron. Szá-raz a föld, hár-mas e-ke nera áll-ja. Szép a ba-bára, Be-ne-de-ken sej-haj, nincs pár-ja. Nond-tam ba-bám, ne rakd meg a sej-haj sze-ke-ret! Fel-tö-ri a vil-la-nyél a ke-ze-det. Fá-ból van a vil-la nye-le, nem más-ból. Fel-tö-ri a két ke-ze-det, sej-haj csu-nyá-ul. 2/ Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa Szülőföldem szép határai De azok nem vigasztalnak. Meglátlak-e valahára? Bús szivemmel árván hagynak Ahol állok, ahol megyek, Árván élek bús szivemmel, Mindenkor csak feléd nézek. Mint a fü, mely a sziklán k Ha aadár jön, tőle kérdem. Kisded hajlék, hol születte Virulsz-e még, szülőföldem? Hej, tőled be távol estera! Azt kérdezem a felhőktül. Távol estem, mint a levél. Azt a suttogó szellőktül. Melyet elkap a forgószél. 3/ Először énekeljük. majd hangosan mond.juk az alábbi szöveget I Orá-ga fi-am, el-me-het-nél vég-re I-ván-hoz. Há-roa ne-héz vizs-gá-ja volt sze-gény-nek. 162