Magyar-olasz és olasz-magyar kéziszótár I-II. [antikvár]

Tudnivalók. Kiejtés. Az olasz szók kiejtése - szögletes zárójelekben - akkor van csak megadva, ha a szó olvasása valamikép eltér a magyar olvasási szabályoktól. Kivételt az a betű képez. Ezt sohasem szabad magyaros a-nak olvasni, hanem mindig rövid á-nak (mint a német man hat, das szókban). Az -art -ale végzetekben, ha az illető szó mellett helykimélés céljából nincs megadva a kiejtés, az a hosszú á-nak ejtendő {áre, ále). A kiejtést olyan betűkkel irtuk át, amelyek a magyarban is megvannak. Csupán egy, magyaroknak idegen betűjelet vettünk fel, a német ä-t, melynek kiejtése hosszú e (német Bár, ware; a magyar köznapi nyelvben is előfordul a mére", ére". szókban = merre, erre). Bizonyos finomabb kiejtésbeli Árnyalatokat (nyílt és zárt o: porta, cosa és pronto, croce; nyilt és zárt rövid t: letto és metto; félhangzó ti: lingua, uomo stb.) nyomdatechnikai okokból, meg arra való tekintettel, hogy a könyv a közönség legszélesebb rétegeinek van szánva, figyelmen kivül hagytunk. A jelen könyvecske kiadójánál megjelent olasz nyelvtanok ezeket a hangokat bőven tárgyalják. Hangsúly. Kéttagú szóknál, ha a hangsúly az első szótagra esik, ez nincs megjelölve. Egyébként a hangsúlyos magánhangzó vastag nyomással van a többi közül kiemelve.