Magyar-olasz és olasz-magyar kéziszótár II. [antikvár]

Tudnivalók. Kiejtés. Az olasz szók kiejtése - szögletes zárójelben - akkor van csak megadva, ha a szó olvasása valamikép eltér a magyar olvasási szabályoktól. Kivételt az a betű képez. Ezt sohasem szabad magyaros a-nak olvasni; hanem mindig rövid á-nak (mint a német man, hat, das szókban). Az -are, -ale végzetekben, ha az illető szó mellett helykímélés céljából nincs megadva a kiejtés, az a hossza á-nak ejtendő (áre, ále). A kiejtést olyan betűkkel irtuk át, amelyek a magyarban is megvannak. Csupán egy, magyaroknak idegen betűjelet vettünk fel, a német ä-t, melynek kiejtése hosszú e (német Bär, wäre; a magyar köznapi nyelvben is előfordul a "mére", "ére" szókban = merre, erre). Bizonyos finomabb kiejtésbeli árnyalatokat (nyilt és zárt o: porta, cosa és pronto, croce; nyilt és zárt rövid e:letto és metto; félhangzó u: lingua, uomo stb.) nyomdatechnikai okokból, meg arra való tekintettel, hogy a könyv a közönség legszélesebb rétegeinek van szánva, figyelmen kivül hagytunk. A jelen könyvecske kiadójánál megjelent olasz nyelvtanok ezeket a hangokat bőven tárgyalják.