Magyar-szerbhorvát szótár [antikvár]

ELŐSZÓ A Magyar—Szerbhorvát szótár összeállításában hasonló elvek érvényesültek, mint amelyek a Szerbhorvát—Magyar Szótár (Terra, Budapest 1957.) készítésénél vezettek bennünket. A magyar szóanyag kiválasztásában a jól bevált Kisszótár Sorozat magyar-idegennyelvü darabjaihoz igazodtunk, az értelmezéseket pedig a Szerbhorvát—Magyar Szótár előszavában felsorolt források felhasználásával készítettük. Az újabb keletű, különösen a szocializmus építésével kapcsolatos szavak és kifejezések értelmezéséhez állandó figyelemmel kísértük a jugoszláv sajtót és rádiót. Hogy a szótár használóinak némi nyelvtani segítséget is nyújtsunk, a szerbhorvát főnevek és melléknevek utolsó szótagjában kieső ű-ra a birt. eset ill. a nőnemű alak megadásával felhívjuk a figyelmet. Jelöljük a birt. esetet ill. a nőnemű alakot olyan szavaknál, amelyek végén az -o hang /-bői származik. Megadjuk a birt. esetet olyan idegenszavaknál amelyek szóvégi -e vagy -o hangjukat a ragozás folyamán nem vesztik el, mint pl. atelje (-ea), nivo (-oa). Ugyancsak jelezzük {tb. rövidítéssel) azokat a főneveket is, amelyek csak a többes számban használatosak. A szerb és horvát nyelvhasználat megkülönböztetésére a speciálisan horvátos jellegű szavakat és kifejezéseket hor jelzéssel láttuk el. Az ilyen szavakat a horvát kiejtésnek megfelelő alakban adjuk, tehát a szerb lekar-nak megfelelően horvát lijeénik és nem leónik, a szerb verovatan-nak megfelelően vjerojatan és nem verojatan, preduslov-nak megfelelően preduvjet és nem preduvet alak áll.