Magyarország madarainak névjegyzéke [antikvár]

Bevezetés A Magyarország madárfajait felsoroló első jegyzéket a XVIII. század végén publikálták (Schönbauer, 1795), ezt a XIX. század második felében Kornhuber (1856), Madarász (1881), Chernel (1888b) és Frivaldszky (1891) hasonló művei követték. A Magyar Ornithologiai Központ (a későbbi Magyar Madártani Intézet) első hivatalos névjegyzékét Chernel István állította össze (Magyar Ornitologiai Központ, 1898), akinek a neve a következő, húsz évvel később kiadott, részletesebb kutatásokon alapuló - 410 madárfajt és -alfajt ismertető - nomenclátor esetében már szerzőként van feltüntetve (Chernel, 1918). Az eddig említett munkák természetesen a történelmi Magyarország, azaz hazánk trianoni békeszerződés (1921) előtti területének madárfajait, alfajait és előfordulási adatait tárgyalták. Az ország kétharmad részének elvesztése után Chernel István szenvedélyes hangvételű cikkben elemezte, hogy a korábbi nomenclatorból mely taxonokat (a fajok és alfajok majdnem hatodát) kell azért törölni, mert csak hazánk újonnan megállapított határain kívül fordulnak vagy fordultak elő (Chernel, 1922). Az államhatárok módosulásán túl a madártani ismeretek további bővülése, valamint a korábbi névjegyzékekben követett rendszertani váz és névhasználat elavultsága is szükségessé tette egy újabb madárnévjegyzék mihamarabbi megjelentetését. A Schenk Jakab által összeállított - az akkoriban nemzetközileg elfogadott Hartert-féle rendszert követő - munka (Schenk, 1939) még mindig tartalmazta a történelmi Magyarország valamennyi, szám szerint 390 madárfaját és -alfaját, de a csak az új határokon kívül előfordulókat vagy előfordultakat megkülönböztetésül eltérő betűtípussal szedték. A Magyar Madártani Intézet negyedik névjegyzékét Keve András készítette el (Keve, 1960c). A Wet-more-féle klasszifikáción alapuló munka már csak a mai határainkon belül kimutatott 332 fajt sorolta fel, bár függelékbe még felvette a trianoni szerződés következtében „elvesztett" fajokat is. Mivel az 1960-as nomenclátor megjelenését követő másfél évtized alatt nemcsak a hazai madárfajok száma bővült tízzel, de egyes fajok állománya is jelentős mértékben változott, indokoltnak tűnt a névjegyzék egy újabb kiadásának előkészítése. Keve András 1975 végére össze is állította a kéziratot, a 341 fajt bemutató kötet megjelenéséig azonban, sajnos, még közel tíz év telt el (Keve, 1984). A hazai madárvilággal kapcsolatos adatgyűjtés a Keve-kézirat lezárását követő időszakban újabb lendületet vett, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Roger T. Peterson madárhatározó könyve, az Európa madarai 1969-ben magyarul is megjelent (Peterson et al., 1969), majd 1986-ig további három kiadása látott napvilágot. Az 1996-ban elhunyt amerikai madárfestő és ornitológus határozókönyveinek indíttatására a megfigyelőknek ma már népes tábora, a madárhatározásnak pedig világszerte könyvtárnyi irodalma van. A Magyar Madártani Egyesület 1974-es megalakulásával a megfigyelői hálózat és az adatgyűjtés Magyarországon is olyan szervezettséget és méreteket ért el, aminek egyenes következménye volt a madártani ismeretek jelentős gyarapodása. A madarászok szakmai és technikai felkészültsége is sokat fejlődött napjainkra, mivel a legkorszerűbb optikai felszerelések, valamint a legújabb madártani kézikönyvek vagy szaklapok magyarországi beszerzése sokkal egyszerűbbé vált, mint egy-két évtizeddel korábban. Magyarország madártani értékeiről ma már nem csak a külföldi szakemberek és néhány további beavatott bír tudomással, ezeket számtalan hazai és külföldi amatőr megfigyelő is felismerte.