Másik halál [antikvár]

Négy napig le sem mentem; végig fent voltam. Szereztem elég bort. Ilyenkor nem tudok arra gondolni, hogy ezt nem lenne szabad, hogy ez ellen valamit tennem kellene; elfelejtem azt is, amit máskor ilyen alkalmak közben vagy után elhatároztam. Vagy nem felejtek el semmit, hanem egyszerre csak megállapítom, hogy megint ott tartok, abban vagyok, ami ellen mindig is védekeztem. Nem tudom, megfelelő szó-e a védekezés, habár ezért kezdtem el sok mindent. Ezért lett a körút. A GRoby. Ezért a Csarnok és a hosszú körök. Ezért a Westend és az aluljárók; a Sziget és a Moszkva; a Duna-szakasz, az állomások, a mindennapi Hajós-Nádor-vonal meg annyi minden más. A sarki rablók nem, ezekhez csak vásárolni megyek, vagy néha visszaváltani. Itt találkoztam először a hajlongóssal is, akiről ekkor még nem tudtam, miféle, később jöttem rá, hogy csak fogásból csinálja. A pénztárnál álltam, ő kettővel mögöttem; előre-hátra mozgatta a felső testét, közben tartotta a tenyerét és üvöltött: „Éhes vagyok, éhes vagyok!" Nem bírom az ilyen jeleneteket. Amint sorra kerültem, fizettem és kirohantam; nem is mentem fel. A Breitner-házban lakom, amely ma már nem Breitner-ház, de erről majd később. Tőlünk jobbra a Budapesti Talmud Egylet zsinagógája a Pesti Jesivával, balra meg a sarki rablók, itt a tulaj egy ideje árulja a boltot. Még mindig legalább nyolc alkalmazottat foglalkoztat két műszakban, mindenki döntse