Medicina et linguistica III. [antikvár]

Dános Kornél: Alkalmazott lingvisztikai módszerek az Alzhcimcr-kór, a líuntington-kór, a Parkinson-kór és a Williams-szindrónia korai diagnosztizálásában ( neurolingvisztikai alapvetés és a hipotézis felállítása ) 1. Munkadeílnfciók: 1.1. A neurolingvisztika a kognitív idegtudományok körébe tartozó interdiszciplina, amelynek feladata a humán verbális viselkedés neurofiziológiai mechanizmusának kutatása, a hibás verbális tevékenység (működés) neuropatoflziológiai okainak feltárása, valamint a lingvisztika által kínált módszerek és eljárások diagnosztikai célú alkalmazhatóságának vizsgálata neuropatoflziológiai és lingvisztikai szempontból egyaránt jól definiált tüneteket produkáló betegségcsoportok esetében. 1.2. A nyelv potenciálisan végtelen számú esetben megnyilvánuló invariáns jelek és jelkapcsolatok, valamint az ezekhez rendelt alkalmazási szabályok véges elemű halmaza, amit a kölcsönös megértésnek a kooperációból folyó kényszere hoz létre, és a célszerű emberi tevékenység folyamatában megismerő, kommunikatív és információhordozó funkciót töU be.("> 2. Az individuális humán faktor megjelenése az alkalmazott nyelvészeti kutatásokban: a pszicholingvisztika kialakulása Az 1950-es évek elejére a legtöbb nyugati országban a határozott és konkrét elvárásokat maradéktalanul kielégítő, sikerorientált nyelvoktatási módszertanban totális győzelmet aratott a behaviorizmus. „Language is 'behavior' and behavior can be leamed only by inducing the student to 'behave' " volt az általánosan elfogadott nézet'^"^ és az erre épített metodika valóban sikeres volt, viszonylag rövid ideig tartó kurzusokon tömegével „gyártotta" az idegen nyelveket kiválóan beszélő felnőtteket - általában különleges feladatokra felkészített tiszteket Az oktatási tevékenység elméleti megalapozása pszichológiai „rásegítést" is igényelt , és egyáltalán nem volt nehéz elérni azt, hogy a pszichológusok figyelme a nyelvoktatásra és a nyelvtanulásra irányuljon. A nyelvészet és a nyelvoktatási metodika fogadókészsége a pszichológia iránt teljes volt, hiszen Ferdinánd de Saussure óta az általános nyelvészet és a pedagógia minden jelentősebb irányzata megfogalmazta a pszichológiai szemléletmódnak és módszereknek a saját kutatási apparátusukba való bevonása iránti igényét. A fenti diszciplínák és folyamatok kölcsönhatásának eredményeként az 1950-es évek közepére egy új tudományterület alakult ki, amely a pszicholingvisztika nevet viselte. A nyelvelsajátitásnak a kezdeti behaviorista felfogás által adott tanuláselméleti magyarázata (a nyelvelsajátítás az utánzástól fiigg)^''' éppen a pszicholingvisztikai vizsgálatok térhódításának köszönhetően rövidesen megdőlt. Az ötvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az egyen mindennapi nyelvi tapasztalatai túl kevés visszajelzést nyújtanak ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás megtörténhessen bizonyos veleszületett, és a tanulást irányító nyelvi struktúra nélkül, "'tz a rendkívül izgalmas gondolat fokozatosan bontakozik ki, majd válik elméletté Noam Chomsky munkáiban. 1962-ben Chomsky arról ír, hogy ha sikerülne egy nyelvtanuló gépet (automatát) szerkeszteni, akkor ennek az automatának a leírása a kisgyermek veleszületett nyelvtanulási képessegével kapcsolatos feltevéseket foglalná magában.