Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. [antikvár]

BEVEZETŐEINFÜHRUNGMoherg svéd sequeDtiái után cs kevéssel a Monumenta Monodica Medii Aevi megjelenne előtt valamely provinciális forráscsoport feltárása csak akkor indokolt, ha egészen új szempontokat nyújtó tanulmány kíséri. Ha mégis arra vállalkoztunk, hogy a 40-es évek elején magyar könyvtárakban fellelhető himnuszokat és sequentiákat egyelőre minden kísérő tanulmány nélkül közreadjuk, akkor igazolásunkra valami rendkívül nyomós okot kell felhoznunk.Ez az ok a magyar zenetudomány szolgálata. Aki a Magyar Népzene Tára I. kötelének bevezetését vagy Kodály Zoltán Magyar Népzené-jét olvassa, belátja, milyen sürgős szükség van minden olyan zenetörténeti terület feltárására, mely a magyar népi dallamok valamely csoportjával vagy a népi éneklés valamely korszakával érintkezik. Ezek között fontosságban első helyen áll a középkor.Népzenénk őstörténetét Kodály, Szabolcsi és Vargyas tanulmányai alapvonalaiban már a magyar nép kialakulásának koráig elég valószínűséggel felderítettek. A népzenei gyűjtés és az írásos hagyomány összevetésével Kodály, Szabolcsi és részben Bartha tisztázta a 1619. század stíluskérdéscit. E munkálatok mellett, éppen a forráskiadások hiányában, a legjobb akarattal sem tehettek lényeges megállapításokat zenei középkorunkról az énekmondók és Mátyás udvari zenéjének sovány adatain kívül. így érthető, hogy a közfelfogás még mindig úgy gondol a mohácsi vész előtti négy évszázadra, mint zeneileg semmi sajátosat nem teremtő korszakra. Sajnos, a zenetörténet nem rendelkezik még egyetlen Halotti beszéddel sem, így nem volt, ami kenyszerített volna e szemléletmód megváltoztatására. Igaz, hogy pl. az új stflusú népdal tönénetének kísérlete még az ilyen szemléletmóddal szembenállva sem mutathatott rá másra, mint néhány 1415. századi nyugati dallamra (esetleg a fúga kvintválaszával megtámasztva), anélkül, hogy hatásukat, vagy a formaelvek együttes fellépését kimutathatta volna. Itt a kutatók szervezett munkája, az európai népzene és dallamtönénet anyagának intézményes végigvizsgálása hiányzott, amit nem pótolhat egy-egy egyéni meglátás.Középkori világi zenénknek semmi hangjegyes emléke nem lévén, a jelen kötetben azt a nemzetközi dallamanyagot adjuk közre, mely Magyarországon biztosan elhangzott, együtthangzott felderítetlen zenénkkel és bizonyos vonásokban talán még mai népzenénkben is visszacseng. Kiadásukat nem az a remény indította meg, hogy népdalaink középkori másait fogjuk felmutatni közülük, de mindenesetre az a meggyőződés, hogy ismeretük népzenénk stilisztikai tisztázásában haladást jelent. Pozitív irányban: megfelelő világosságot vet újabb stílusú dal-lamstrófáink sorviszonyaira (bizonyos mértékben a régiekére is). Negatív irány-Eine Publikation provinzialer Hymnen- und Sequenzenquellen nach Mobergs schwedischen Sequenzen und unmittelbar vor dem Erscheinen der Monumenta Monodica Medii Aevi kann wohl nur unter Voraussetzung einer ganz neu eingestellten Studie Berechtigung haben. Wenn wir uns trotzdem die Ausgabe des in den frühen 40cr Jahren in ungarischen Bibliotheken befindlichen Materials, allein mit Registern begleitet, vornehmen, so müssen wir dafür einen gewichtigen Grund angeben.Dieser Grund ist der Dienst an der ungarischen Melodiegeschichte. Jeder, der das monumentale Corpus Musicae Populáris Hungaricae in die Hände nimmt, weiß, wie wichtig es ist, jedes musikgeschichtliche Feld zu erschließen, daß mit irgendeiner Epoche des ungarischen Volksgesanges in Berührung stand. Während die weitsichtigen Arbeiten von Kodály, Szabolcsi und Vargyas die Vorgeschichte des ungarischen Volksliedes im Wesendichen geklärt, dann die Studien von Kodály, Szabolcsi und Bartha die Schicksale unseres Volks- und Kunstliedes vom 16. Jahrhundert an beinahe vollständig aufgeschlossen haben, mußten sie sich wegen Mangel an mittelalterlichen Denkmälern mit spärlichen Angaben über Schulen, fahrende Sänger und über das Musikleben im König Mathias' Hofe begnügen. Kein Wunder, daß unter diesen Umständen die Überzeugung herrschte, die ungarische Volksmelodie soll erst im 16. Jahrhundert mit der europäischen Musik in Berührung gekommen sein (Kodálys und Szabolcsis Hinweise auf französischspanische bzw. tschechisch-mährische Melodien blieben ohne Widerhall). Es ist daher um so mehr wichtig, diejenigen Melodien ans Licht zu bringen, welche jahrhundertelang mit der Musik unserer Vorfahren (wohl nicht ohne gegenseitige Beeinflussung) zusammen klangen.Wir möchten uns nicht anmaßen, unter den publizienen Melodien altungarische Weisen zu finden, hoffen aber, daß die Sammlung sich in zweifacher Richtung nützlich erweisen wird: 1) sie wird für die Klärung der Zeilenrelationen in den Melodien neueren Stils behilflich sein (für den alten Stil wird sie auch manches zu sagen haben), 2) sie wird uns davor hüten, daß wir gewisse Baueigentümlichkeiten als ausschließlich ,.orientalisch" betrachten und wird uns helfen, manche Züge unserer Melodien im mittelalteriichen Westen zu finden. Mit ande-815VII