Millesimus MM [antikvár]

Védőborítója kopottas, karcos, széleknél viseltes.
Szeretett szűkebb hazánkról választékosan szerkesztett, személyes hangú albumban tárja elénk Kovács Endre 81 fekete-fehér és 57 színes felvételét A fotóművész évtizede él Alsóörsön, párjával, Judit asszonnyal Tíz esztendő nem nagy idő, mégis elegendőnek bizonyult, hogy valóságosan gyökeret ereszthettek. Mert a beilleszkedés nemcsak rajtuk az érkezőkön, hanem a befogadókon, jelesül a falubelieken is múlott! A sors és Alsóörs adománya, hogy ma már teljességgel alsóörsinek érezhetik magukat. A helybéli ember nyitott lelkületére, másikra figyelő tárt keblű voltára vall, hogy itt, mint oly sokan, ők is otthonra leltek. Való igaz, hogy a művészek fölöttébb érzékenyek. Az élmények halmazát kényes szűrőkön fogadják magukba. Élethely váltáskor a kevésbé fontos is fölerősödik. Évtized alatt lombot bontottak a gyökerek. Képekbe fogalmazott vallomásokba sűrűsödtek a megélt élmények, barátságok, a mindennapokat színező ismeretségek. A tágabb közösségtől kapott megannyi öröm, az alsóörsiség talán nem is remélt gazdagsága... Mindezt szemléletes keretbe öleli a lapokról elénk áradó pannon hangulatú vidék, az erdők, szőlők koszorúzta tájék, a színtüneményben pompázó balatoni világ, fény teli falunk. A kéznek munkát adó és a lelket ím tápláló föld. Ahol a robot mellett jut hely a múzsáknak is! E díszes „ezredfordulós" album alsóörsi évtizedünk ihletett keresztmetszete. Emlékeztetés. A fotográfus hazatalálásának rejtett örömével